Már csütörtök van. Igazság szerint elég jól elvagyok a munkámmal. Ma délutános voltam, és már este 10 óra van. Nemrég ért véget a műszakom a kávézóban. Hogy megvalljam az igazat, elég nehéz napom volt ma. Seungjoonnal és Chanhoval voltam ma beosztva. Chanhoban semmi nehézség nincs, na de Seungjoon… más tészta. Mintha nem is léteznék, vagy ha nagyon muszáj, észrevenni maximum félrelök az útjából. Semmi rossz szót nem mond rám, hozzám sem szól. Lehet ez a hátborzongató benne. Anyáék hívtak, és lekorholtak, hogy nem hívtam őket. Én szabadkozni kezdtem, hogy nem volt időm. Tényleg nem volt, nem tudom őket mindennap felhívni. Napi nyolc órában dolgozok, mellette takarítom a lakást, mert nem tudom, hogy s miként, de amikor lefekszek aludni, még minden tisztes helyén van, viszont amint felkelek, mintha itt lenne az Izrael kontra Palesztina háború. És ez tényleg nem kifogás akar lenni. Minyoungra is időt kell fordítanom, mert különben hiszti rohamot kap. Igen Minyoung az a lány, aki csak egy délutánt dolgozik a kávézónkban. Még hétfő délután ismertem meg, amikor megbeszéltük a nap aktuális eseményeit lezárásként. Mint kiderült 26 éves, igen egy csöppet idősebb nálam úgy 8 évvel, de szinte észre sem lehet venni. Szegényke olyan édesen butuska és imádja a médiumos cuccokat, mindent ami ezo és kineziológia. sőt engem is általában kezelni akar napi nyolcszor, mert, hogy mennyire ideges vagyok már. Persze, hogy ideges vagyok. Felbosszantanak egyfolytában. De eldöntöttem, hogy nem fogom mindenki felé az aranyos énemet mutatni. Pedig szerettem volna, úgy kezdeni itt, hogy rendes, jó kislány vagyok és nincs rossz oldalam. Na, nem mintha annyira szerettem volna jóként feltűntetni magamat. Nem vagyok mártír. Egyszerűen, csak azt hittem, hogy ez a kultúra ezt követeli meg. Mert valóban az idősebb körökbe igen, de itt már szó sincs illedelmességről. Vagyis, de. Ha valami bántót mondanak – bár leginkább a lányok- mosolyogva összeszorított fogakkal mondják. Kapok néha a nem éppen kedves vendégek köréhez tartozó személyektől rasszizmusra hajazó ’’bókokat’’, de nem igazán foglalkozom velük. Eldöntöttem, hogy csak azzal leszek aranyos, aki megérdemli. Még nem ismerik Rebeka igazi énjét, de tudok én nem éppen felhőtlenül kedves is lenni. Sőt van, hogy az közelebb is áll hozzám. Hisz régen muszáj volt, mert különben teljesen összetörtem volna.
Chanyeolék sem hívtak fel, bár ezen meg sem lepődtem. Krisztiánnal se tudok találkozni, mert elutazott 2 hétre Jeju- szigetre valami szerződés aláírással kapcsolatban. Ráadásul a kondimat sem találtam még meg. Panaszkodok is Krissznek egyfolytában, sok mindenről. Nem, inkább mindenről.
A kisboltban, ami itt van 10 percre pedig találtam egy hirdetést is még pluszba magamnak. Megpróbálom lefoglalni magamat. Egy családhoz keresnek bébiszittert, aki ha úgy van a házi munkában is besegít. Fel is hívtam őket, hisz alig laknak 15 percre egy másik tömbben. Egy kínai család. Körülbelül 7 éve költöztek ide. Van egy idősebb fiú, aki már 22 éves, de ugye itt a 22 évesek szinte még gyereknek számítanak. Most éli a bulizós korszakát, így nem akarják ráhagyni a lányt. Ja igen, akire vigyázni kell majd az egy édes 1 és fél éves kislány. Azt mondták kapóra jön, hogy itt lakok a közelben és azonnal jöhetek is, ha most elküldöm e-mailben a fényképes önéletrajzomat. Szóval így este fél 11 táján gyorsan elküldtem az emailt. Holnap zárva lesz a kávézó, mert… hát igazából nem is tudom mért. Egyszerűen csak ezt mondta a főnök. De pont jó mert, akkor egyből mehetek a kislányra vigyázni. Éppen egy mosást szerettem volna elindítani, amikor megcsörrent a telefonom. Gyorsan áttekertem a gombot 40 fokra, majd benyomtam a gyorsmosás gombot és elindítottam a gépet , majd a telefonom után nyúltam. Elhúztam a kis zöld karikát ( samsung telefon) és felvettem a telefont. Nem szóltam bele, mert ismeretlent írt ki, így vártam, hogy beleszóljanak.
- Megvagy- halottam meg egy ismerős hangot a vonalban magyarul, de istenért sem jutott eszembe a hang tulajdonosa.
- Tessék?- kérdeztem vissza
- Megtaláltalak. Megvagy. – éreztem a hangján, hogy mosolyog
- Oké . Ez valami tréfa akar lenni?- kezdett kirázni a hideg
- Megtaláltalak. Nem tűnhetsz el előlem- hangja reszelősen vágta ketté a csendet.
- Maga beteg. Akkor én most köszönöm ezt az élmény dús beszélgetést, de azt hiszem, letenném.- köhintettem egyet a végén, hogy ne hallja meg az a beteg elméjű, arrogáns, pszichopata , hogy megremegett a hangom és megijedtem. Próbáltam keménynek tűnni. Ezután még kétszer csörgött a telefon, amit nem vettem fel. Harmadszorra elegem lett és gondolkodás, meg persze képernyőre pillantás nélkül vettem fel.
- Nem tudom ki maga, de nagyon boldog lennék, ha leakadna rólam és békén hagyna, nagyon nem vicces!- szóltam bele erőteljesebben a telefonba. Meglepettségemre, egy igen illetődött hang szólalt meg a telefon másik végén koreaiul. Na basszus.
- Hah?- kérdezte kicsit érdekesen
- Bocsánat, csak az előbb..haah- váltottam át koreaira és fújtam ki a levegőt .- Mindegy, nem lényeges…te..?- először nem ismertem fel a hangját
- Értem. Chanyeol vagyok és egy kérdéssel fordulnék feléd – éreztem a hangján, hogy vigyorog . Olyan egy fafej ez a srác. Persze jó értelemben. El kellett ezen mosolyodnom.
- Hallgatlak- Mint mondtam, nem leszek édes mindenkivel. Meg amúgy sem ismerem őket még, majd elválik kivel, milyen lesz a viselkedésem.
- Szóóóval..tudod, van Sehun- felhorkantam(igazán nőiesen ,de tényleg!) , de csak kinevetett.
-Ez igazán szép volt- jegyezte meg, mordulásomra célozva
- Képzeld el hogy pukedlizok. Na, mit szeretnél kérdezni?- érdeklődtem
- Szombaton lesz egy buli és szeretnénk meghívni rá. Igazából fiús társaság lenne, és vedelnénk Baekhyun bánatára, mert kibaszta a barátnője egy hete, de eszünkbe jutottál és hát.. érted- szinte láttam magam előtt, ahogy kínosan vigyorog és a padlót nézve vakargatja a tarkóját. Elkuncogtam magamat ezen feltételezésemen.
- És mi köze ehhez Sehunnak ?-
- Hát nála és a lakótársánál lenne a buli-
- Sehunnál…?- húztam el a végét
- És a lakótársánál – tette hozzá gyorsan
- Hát nem tudom, meg egyáltalán, hol laknak Sehunék ?-
- Na, igent mondott ?- hallottam meg Baekhyun izgatott hangját a háttérben
- Kussolj már – gondolom rájuk szólt, miközben lefogta a telefont. Hallottam egy kis motoszkálást a háttérben, de abbamaradt. Felsóhajtottam egyet, és megforgattam a szemeimet mosolygás közben.
- Hova menjek?- adtam be a derekamat
- Igent mondasz?- meglepődött, de az örömét nem tudta leplezni. Csak hümmögtem egyet.
- Akkor szombat este fél kilencre gyere a kávézótok elé és ott felveszünk .- megmosolyogtam lelkesedését .- Valami baj van ?- váltott halkabb hangra. Gondolom az előbbire céloz.
- Áhh semmiség- ráztam meg fejemet, bár nem láthatta.
- Akkor rendben, majd szombaton. Szia!- halottam, hogy mosolyog
- Pai-pai-
* Másnap reggel.*
Éppen a kádban áztattam magamat, amikor megcsörrent kint a telefonom.
-Majd visszahívom - hunytam vissza a szemeimet. Aztán eszembe jutott, hogy a Zhang család azt mondta, hogy csak délelőtt tud felhívni, mert utána ugye már nem lesz elérhető és ugye pont emiatt kéne mennem. Gyorsan felpattantam, viszont azzal a lendülettel, amivel megindultam, borultam is vissza. a kádba. a vízbe. A létező összes tisztálkodási szert, szivacsot, körömkefét, borotvát és miegyebet sikerült magamra borítanom. Fújtattam egyet és a szemembe lógó habos hajtincsemet meglobogtattam ezzel. Most óvatosan, de nem lassabban indultam meg ki, gyorsan felkaptam egy törcsit és miközben rohantam ki magam köré tekertem.
- Igen, tessék ?- szóltam bele.
- Áhh, sajnálom valami fontos közben zavartam meg ?- halottam meg Mrs.Zhang mosolygós hangját.
-Ugyan, dehogy -
- Akkor tudnál ma jönni ?- kérdezte meg
- Persze. – bólintottam, bár ő ezt nem láthatta- Hányra menjek..?-
- Hát olyan egy felé, ha persze jó neked és körülbelül este 11re érnék vissza. -
- Rend- már szerettem volna válaszolni, de közbeszólt- Tudom-tudom, elég sok idő ez,de muszáj mennünk és tényleg nagyon hálás vagyok- halottam, hogy kicsit kínos neki, hogy ennyi időmet ’’ el rabolja’’.
- Ugyan- vettem mosolygósra a hangomat- Semmi gond. Akkor egy óra múlva ott vagyok és akkor rendben meg tudjuk beszélni a dolgokat. Viszont hallásra- köszöntem el tőle. Gondoltam jó benyomást keltek és nem túlzom el a dolgokat, csak konzervatívra veszem a figurát.
Beszaladtam a nappaliba és a kinyitott szerkényem előtt megálltam csípőre tett kézzel.
Szemeimmel pásztáztam a ruhásszekrényemben rejlő anyagokat. Megakadtam egy sima egyszerű, hátulsó részén enyhe csipkékkel díszített trikón, de csak a vállánál volt csipkés. Kivettem, egy sima farmernadrágot, aminek az alját felhajtottam a bokámig. Gyorsan megszárítottam a hajamat és hagytam, enyhén hullámosra. Had lógjon. Felvettem egy türkizkék ( olyan kékes zöldes) színű félcipőt ( olyan az alakja mint a vans cipőknek ) és a derekamra kötöttem a farmer dzsekimet hátha ,amikor jövök haza hűvösebb lesz. Elindultam a kínai család otthona felé.
__________________________________________________________________________________
Az ajtójuk előtt álltam. Kíváncsi vagyok milyen a család. Még egyszer elolvastam a család nevét a kis aranyozott táblácskán a kukucska lyuk alatt, hogy biztos legyek benne, jó helyen járok, majd benyomtam a csengő gombját. Egy magabiztos, és gyönyörű hölgy mosolygott rám. Igaz , már bőven 50 felett volt, de sugárzott belőle az ambiciózusság .
- Drágám- csapott mosolyba át- De jó, hogy már is itt vagy .- kezdett el beszélni. Kicsit lessokolódtam az ajtóban, de aranyos ez a sürgő forgó, hiperaktív énje. Tuti ilyen kotnyeles fele és feelinges feleség .
Magamban jót kuncogtam ezen,és szót fogadva a beinvitálásnak átléptem a küszöböt.
- Szóval. A férjem általában nincs itthon, mert dolgozik, és csak késő este ér haza. Vagy ha itthon van akkor ugye neked nem kell jönnöd. Szóval nem sűrűn fogtok találkozni. És ezt sajnálom is, mert lehetetlenül egy gyereknek megmaradt öregember.- csóválta meg a fejét mosolyogva lehunyt szemekkel. Látszik már az idő a kapcsolatukon, de még is ..olyan nagy szeretettel beszél róla. Jó érzéssel tölt el, hogy vannak még ilyenek.
- A fiam, hát vele fogsz találkozni, de fene se tudja mikor jön haza. Igazából egy szavam nem lehet rá, mert tényleg…csak ezek az kimaradások csökkenhetnének pár órát. De mindegy is. És itt van a mi kis hercegnőnk.- nyúlt a baba kiságyába.
- Az ő neve Zhang Lei.- olyan szép ez a kislány, soha nem láttam nála gyönyörűbb kisgyereket. Nagyon kómás volt szegényke így anyukája visszatette a kiságyába. Megmutatta hol vannak a gyerek dolgai és magamra is hagyott egy 10 percen belül. Megkért, hogy a konyhában tegyek rendet. Azt mondta könnyű lesz feltalálnom magamat, egyszerű lesz kitalálnom mit hova tegyek. Már egy órája itt vagyok és a kislány nagyon békésen alszik még mindig. Ja mégse, elszóltam magamat…felsírt.
Felpattantam a kanapéról és a kiságyhoz siettem, felvettem az ölembe és ringatni kezdtem.
- Csaknem éhes vagy pajti ?- szóltam hozzá kedves hangon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése