Sehun tekintete amikor mentek ki az ajtón |
-Semmi-semmi – legyezgettem magam előtt.
- Csak , olyan dolgot mondtál, ami számomra elég vicces, ha jobban belegondolok .-
- Mármint ?- értetlenkedett tovább. Vettem egy mély levegőt, majd lassan kifújtam.
- Akivel kijöttem, az a fogadott keresztapám, és van felesége. Méghozzá Koreai.-
-És..- kezdett volna bele Luhan nagy vehemenciával a kövi kérdésében, de közbeszóltam, mert sejtettem, hogy mi következik.
-Nem Luhan, még véletlenül sem vagyok férjezett- kacagtam el magamat, mert Luhan igencsak kimutatta, mit érez ezzel a dologgal kapcsolatban.
- AJA!- mondta suttogó hangon, miközben jobb karját kinyújtotta, mancsát ökölbe szorította, majd erőteljesen visszahúzta azt, szorosan a mellkasáig. De elég gyorsan változott a kedélyállapota, mert egyik pillanatról a másikra lefagyott a mosoly az arcáról.
- És a barátod?- kérdezte meg Sehun, de olyan hangnemmel ,hogy konkrétan a testemen lévő összes szőr egyszerre állt fel tőle.
- Nyugi törpe, engem nem érdekel, de te úgy se tudnád normálisan feltenni a kérdést.- Vont vállat és kifejezéstelen tekintetét el is emelte rólam. Hát komolyan mondom, akárhányszor rám néz, vagy csak véletlen felé pillantok, megfagy a vér az ereimben. Ilyen rideg és bunkó emberrel még sohasem találkoztam.
- Brafo kurafi- nézett rá Lulu gúnyos szemekkel. Erre a mondatra egyből összeráncoltam a homlokomat. Hát ez meg milyen nyelv akart lenni ?.
-Na kezdik a szokásos, jó pajti, most megöllek a szavaimmal játékukat.- dőlt hátra Chanyeol mosolyogva,mintha moziban ülve.
-Hogy mit?- nevettem el magamat
-Sehun és Luhan már kisóvodás koruk óta legjobb barátok és van, megvan a maguk féle beszédformájuk egymás iránt. Főleg mióta Sehun ilyen- mosolygott rám Xiumin.
- Amúgy rájöttem valamire – nézett egyenesen a szemeimbe.
-Hmm?- néztem rá tágra nyílt szemmekkel.
-Olyan aranyos vagy. Nekem kellesz otthonra- váltott át gwiyomi fejre.
-Eléggé érdekes megközelítés, de nem is lenne rossz, ha velünk lakna- gondolkodott el Baek
-Ti meg miről beszéltek ?- nevettem el magamat.- Hát köszönöm Xiumin,de nem vagyok éppen egy könnyen kezelhető háziállat. Sok gondot okoznék és megrágnám a cipőiteket. Szóval nem járnátok jól- vigyorogtam rájuk. Nem fogok fenntakadni , egy ilyen kis semmiségen. Ráadásul jól esik Xiumin szájából hallani, hogy aranyosnak tart.
- El tudnám viselni ezeket az akadályokat- mondta Chanyeol halkan. Kicsit zavarba hozott, szóval úgy tettem , mintha nem hallottam volna meg.
Visszatértünk Luhanék beszélgetéséhez.
-KUSS- szólt oda neki keményen Sehun
- And what if i not- Hát Lulu..elég gyér az angolod, még inkább a kiejtésed
-Befognád?-
-Nope- El kéne mennie egy angol nyelvi tanfolyamra. Lehet, helyre tudják még hozni.
- Hívjak mentőt, ki mész elé ?- kérdezte meg Sehun full komolyan. Mi már rég szakadtunk az asztal körül.
- Hallod kussoljál már. PentaKill!!-
- Leszarom, ne idegesíts a hülye játékaiddal. Kai is egyfolytában ezt nyomja. Elegem van belőletek.-
- Pedig a LOL az jó, és Kai is jó ember .- válaszolt neki Luhan
- Hát persze, utáltad, mint a szart,csak rájöttél,hogy szeret LOLozni. Idióták vagytok- nézett rá Sehun fapofával.
- Idióta vagy te.- durcázott be Luhan 2 másodpercre
- Beszarok. Tényleg nem tudod befogni tesó?- kérdezte Sehun ingerülten tőle. A többiek csak nevettek a történteken, mondva ’ Ehhez már hozzászoktunk’’.
- Nem, te köcsög .- vágott vissza.
-Inkább nem mondok semmit , mert be fogsz flexelni- tette még hozzá Bambi
-Szerintem is hasznosabb, ha kussolsz- És itt volt a végszó. Mindenki elnevette magát. Szerencse,hogy ezt a jelenetet,csak mi és Seokék látták. Ugyanis kiürült a helyiség, már leglább 10 perce.
-Party killler vagy- nézett rá durcásan Luhan, majd hirtelen felém fordult.
-Sajnálom, hogy ezt látnod kellett- már majdhogynem elkezdett műkönnyezni, de a huncut mosoly bujkált a szája szélén.
-Nincs mit tenni, ha az ember legjobb barátja egy idióta- vonta meg a vállát.
- Mindent értek- mosolyogtam rá
-Rebeka!- kiáltott Seok oda a pult mögül
-Hmm?- fordultam felé
- Vége a szünetednek, gyere mosogatni- nekem mondta, de a szemeivel szinte perzselte Sehun arcát,de a modortalan kisherceg állta a tekintetét. Szúrósan néztek egymás íriszeibe.Felálltam és megigazítottam magamon a köpenyemet és visszavetettem munkahelyi mosolyomat arcomra.
- Más valamit?- tértem át formális beszédre.
- Tényleg szeretnénk a telefonszámodat- Nem igazán zavartatta őket
-Miért? – néztem Chanyeolra
- Hogy tartani..- kezdett bele Chanie de valaki közbevágott
- Hogy tartani tudjátok a kapcsolatot, ez nem egyértelmű ?- szinte mesteri fokkal oktatott ki Sehun.
- Azért szeretem, tudni, hogy ki miért és mit szeretne tőlem- néztem a szemeibe. Nem volt olyan jó ötlet. Csak jeget és hidegséget láttam bennük, és a felmérhetetlen gyűlöletet, ami nem tudom miből adódhatott, de teljesen egy embertelen lényt látok magam előtt.
- Talán majd legközelebb.- mondtam Chanyeolnak az előbb elkezdett mondatára.- Itt a számla , ha fizetni szeretnének, akkor kérem, fáradjanak a pulthoz- Siklottam el Sehun beszólásai felett
-Igazán bátor vagy- súgta oda Xiumin kuncogva
-Miért is?- kérdeztem vissza
-Mert figyelmen kívül hagytad Sehunt.- hajolt vissza székébe
- Akkor..- meghajoltam és visszaosontam a pult mögé.
- Valami baj van ?- kérdeztem meg Seokot, mert még mindig igen ingerültem figyelte Taoék társaságát.
- Semmi közöd hozzá,és menj inkább csináld normálisan a munkádat- szólt hozzám eléggé feszült hangon és fordított hátat.
- Semmi közöd hozzá… menj csináld normálisan.. – figuráztam ki Hyungseokot, elváltozatott, gúnyos hangon grimaszokkal.
- Adok én neked olyan normálisát!- Képzeltem el Seok fejét magam előtt és kezdtem ütlegelni a levegőt.
10 perccel később Baekhyun jött oda a pulthoz fizetni.
- 15.000 won lesz. 50.000 wont kaptam.- kezdtem el bepötyögni a pénztárgépbe.
- 35.000 won a visszajáró- és megejtettem egy halvány mosolyt.
Hirtelen felindulásból megfordítottam a blokkot és ráírtama hátuljára a telefonszámomat.Beakhyun kezébe nyomtam a kis papírkát és oda mondtam, hogy nézze majd meg a hátulját.
Elindultak ki, én pedig utánuk néztem, az utolsó pillanatban Chanyeol hátra fordult, feltartotta a kezét, amiben a kis blokkot szorongatta, benne az én számommal, majd egy telefont imitáló formát hozott létre két ujjával és megrezegtette azokat a füle mellet. Elmosolyodtam ezen gesztusán, rendkívül szimpatikus és nem mellesleg igen jó adottságokkal rendelkezik..és a fülei..huh. És annyit mosolyog, olyan életvidám. Mellette pedig ott van az a fatuskó, őt is megemlítem, bár nem szívesen.
Látta ez a kis affért köztem és Chanyeol között, majd gúnyos tekintetét az enyémbe fúrta, és amolyan ‘’ Nem is vártam többet’’ tekintettel sújtott és kaptam mellé egy igen érdekes szemkontaktust is.( feljebb látható )
Gondolkodásomból Chanho rántot ki
- Fél óra és végzünk. -
- Ohhh.. rendben..akkor, ha nem gond én hátra mennék mosogatni, ha itt már nem kellek. - néztem rá nagy szemekkel
- Rendben, menj csak,de Seokot kerüld el, nincs jókedvében- kereste szemével az említett személyt.
- Jó, hogy mondod, néztem is, hogy elég érdekesen viselkedik.- néztem én is Hyungseokra
- Hát itt volt ez a társaság.. tudod- vakargatta meg a tarkóját- Seok és Chanyeol egyszer összeröffentek. A szöszi miatt. Az a szőke eléggé ittas állapotban volt, talán úgy fél éve lehetett. Seoknak volt egy barátnője, Rian, és kiderült, hogy a csaj csak szédítette.- érdeklődve néztem Chanho arcát .
- Egyszerre járt , a szőkével és Hyungseokkal is. Egy éjszaka derült ki ,amikor ugyan azon a szórakozó helyen voltak, és összetalálkoztak. A csaj azt se tudta, mit csináljon. Talált egy jó lehetőséget és elsunnyogott. Seok , csak úgy köpte a szavakat a szőkére és Chanyeol ideges lett, hogy a barátját szidják. A szöszi meg csak állt maga elé nézve. Szerintem összetört benne egy jókora világ- gondolkozott el Chanho a plafonra nézve.
- Chanyeol ingerült lett, és nekirontott Seoknak, de fél perc múlva szétválasztották őket. Ma meg már, ha esetlegesen összetalálkoznak az utcán, csak elmennek egymás mellett. Most nagyon elképedtem.
- Hát ez elég érdekes. Kíváncsi lennék a lányra, hogy volt pofája ehhez- kerekítettem o alakra a számat.
- A legtöbb lánynak van pofája ehhez - Mondta egyenesen a szemembe Chanho.
- A legtöbb lánynak… tudod, nekem nem lenne ehhez pofám. Volt elég részem ilyenben, hogy tudjam milyen az, ha szédítenek. Nem lenne szívem ehhez- hadartam el neki, mert kicsit bosszantott, amit mondott. Fogtam magamat és hátraviharoztam a szekrényemhez, levettem a kötényemet és visszagondoltam a régi időkre.
* 3 évvel korábban *
-Rebeka?- szólt hozzám mézédes hangon , az akkori életemnek az értelme .
- Hmm?- fordítottam felé fejemet. A kertünkben lévő kis kamra palatetőjén feküdtünk és a gyönyörű, tiszta és csillagokkal teli eget bámultuk.
- Tudod, úgy lennék már idősebb, most rögtön akár- nem nézett rám, továbbra is az eget kémlelte és még erősebben szorított magához ezen a fülledt nyári estén. Benedek 17 volt, én pedig 15.Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi idősen, akkoriban fog érni engem el az első nagy csalódásom. De ne siessük ennyire el.
- Ha most rögtön felnőtt lehetnél, az azt jelentené, hogy már sok évet éltél, és kevesebb van hátra. Ez nem zavarna?- felém fordította a fejét és mosolyogva a szemembe nézett.
- Na jó, ez olyan, mint mikor a számítógépes játékban egy élettel kevesebbje marad az embernek. Egy kicsit idegesítő, de azért még jól lehet szórakozni .- vigyorogta el magát a végére és nyomott egy csókot a homlokomra. Nem gondoltam volna, hogy ez után a gyönyörű este után jön el , a szörnyű fordulópontja az életemnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése