Domo-kun Cute

2014/06/11

23. rész



Jó most már lenyugodtam. Enyém az állás. Igazából az elején aggódtam, hogy nem nagyon lesz forgalom, amikor én leszek. Részben azért, mert ugye sokan elég furán néznek rám, másrészt pedig még tart az iskola, és ha délelőttre vagyok bejelentve, akkor nem igazán lesz sok dolgom. De a suliból is már csak 3 nap van hátra. Mármint azoknak, akik nem érettségiztek. Szóval.. ráadásul elég jó helyen van az üzlet. Rengeteg ember fordul meg arra és aranyos a kisugárzása is a helynek,én is ezért mentem be egyből oda. Még délelőtt is ,amikor ma voltam,akkor is  20an minimum fogyasztottak valamit bent. Bementem a Füribe , letusoltam kivételesen nem volt kedvem fürdeni. Hajat mostam és egy törcsivel a fejemen mentem ki egy trikóban és egy hozzá illő kis naciban, magyarul a pizsimben.
- Össze kéne szednem magamat- sóhajtottam majd néztem pocakomra. Nem fogyni szeretnék, mert a súlyommal meg vagyok elégedve, sokkal inkább alakot formálni.
- Jó akkor, szerintem most nézni kéne egy konditermet- kerekítettem o alakra a számat és gondolkodtam el.
- Én a Jandari utca vége felé  lakok..szóval..kifelé  Yanghwa főút..- motyogtam hangosan
- Oh- illetődtem meg- Hisz ott van a kávézó is. Akkor 2 sarokra van a főút- gondolkodtam el.
Ott pont láttam egy közeli konditermet,ami egész jól ( az nem kifejezés) fel volt szerelve. Mi is volt a neve?...To..Do...
-DOBOK.. ez az !- kiáltottam el magamat hangosan. Szokásom volt itthon magamban beszélni...de nem volt  ennyire vészesen súlyos az eset.
El kéne mennem, megkukkantani . Ohh de itt van a honlapja. Rákattyoltam..először az áron akadt meg a szemem. Hát konkrétan az állam a földszint alatti, közös pincében pihizett. Kész rablás. Mi a francért kerül ez ennyibe? Komolyan szinte felháborító. Mindegy, majd megkérdezem Kriszt hova érdemes menni.
*Másnap reggel*
Odamentem a nappaliban lévő egyik kétajtós szekrényhez és kivettem belőle egy fekete trikót, meg egy farmeringet. Átmentem a másikhoz,onnan pedig kivettem egy fekete nadrágot . Ja , amúgy igen időközben elpakoltam mindent, amit hoztam magammal. Felvettem a kiválasztott ruhadarabokat, majd bevonultam a Füribe. Fogat mostam, megfésülködtem. Tettem fel egy kis púdert, szempillaspirált és tussal kihúztam vékonyan felül a szememet, ja és még áthúztam egy kicsit a szemöldökömet is szemöldökceruzával, de csak ízlésesen.7 óra van pontban. Fél nyolcra kell odaérnem és terveztem, hogy gyalog megyek szóval lassan indulnom kéne. Nem vagyok egy táskás típus, szóval csak akkor hordom,ha a mit vinni akarok, nem fér el a kezemben, esetlegesen a zsebemben. Megfogtam a pénztárcámat, beleraktam a telefonomat és leraktam a cipőtartó tetejére. Kivettem a fekete bakancsomat és belebújtam, de lazára hagytam. Kimentem és kulcsra zártam az ajtót, a kulcsot beletettem a pénztárcámba szintén. Lekocogtam a lépcsőn, és kiérve a friss levegőre vettem egy mély levegőt és egy másodpercre lehunytam a szemeimet.
- Hát tényleg itt vagyok- súgtam magam elé, és mosolyodtam el. Lelépkedtem ezt a pár lépcsőfokot,ami a az egy részes bejárati ajtó előtt van és elindultam a Coffee’s prince- be. Ez a kávézó neve.
Kb 20 perc alatt oda is értem kényelmes sétában. Bementem és alig, hogy beléptem Yoshin egyből hátrainvitált. Egy kisebb helyiségben kötöttem ki. Négy fiatal srác volt mellette. Majdnem meghaltam. Istenien nézett ki az összes. Magamban már rég elkezdtem legyezgetni magamat és láttam lelki szemeim előtt levetkőzni őket..huuhhh,úgy gondolom,most vörösebb vagyok, mint valaha voltam. De visszafojtom magamban. Elég jó emberismerőnek tartom magamat és igen különbözőek ezek a srácok.
-Srácok.. ő itt Rebeka,az új munkatársatok – ki mosolyogva,ki sunyi vigyorral nézett engem. Meghajoltam előttük,és mivel olyan laza akartam lenni,mert miért ne,Yoshin felé akartam fordulni,hogy megkérdezzem, hol van Minyoung ,mert hogy, én már igen is ismerek egy két embert. De nem vettem számításba, hogy van mögöttem egy falra szerelt vékony polc és telibe halántékon talált. Hat azt hittem, hogy ott fogok felrobbanni. A fejemhez kaptam és sziszegtem.
- Hogy az a jó édes…- kezdtem bele magyarul, majd kapcsoltam, hogy vissza kéne fognom magamat.
- Minden rendben?- kérdezte Yoshin
- Elnézést - hajoltam meg, közben grimaszokat vágtam saját magamnak a hülyeségem miatt.
-Minyoung ?- kérdeztem meg.
-Ő csak kedd délutánonként dolgozik. Csak azért jön be, mert ha nem dolgozik, egy kicsit sem az apja nem pénzeli- vigyorogta el magát drágalátos újdonsült főnököm. Elkuncogtam magamat és bólintottam. Ismerős a helyzet. Régen apa azt mondta, hogy nem ad pénzt menjek dolgozni… csak a probléma ott kezdődött, hogy 15 voltam és 16tól vesznek csak fel diákmelóra.
- Na bemutatom a srácokat,  velük fogsz együtt dolgozni -  nézett a többiekre, feléjük fordultam kíváncsi tekintettel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése