22.rész

A lakás nem túl nagy,de egy személyre pont kényelmes.Összeségében igen konfortos kis kunyhócska. Van egy fürdőszoba,sarokkáddal.A lakás ajtaján belépve egy kisebb előszoba van.Pont a bejárattal szemben van egy ajtó ami a nappaliba vezet,ami igen tágas mivel a konyhával van összekötve. Van benne egy négy személyes kicsit étkezőasztal,ami elválasztó vonalként szolgál.Van benne egy kihúzhatós bőrkanapé,egy hősugárzó.A bőrkanapéval szemben az egész falat szekrények takarják el. Van kettő nagy kinyithatós,egy fiókos és egy vitrines.De abba mindenféle kristálypohár és alkoholok vannak.Rá is pillantottam Krisztiánra.
-Esetleg,ha hoznál fel barátokat- fordult el közben és nyúlt  a hűtőbe valamiért.Azta még a hűtű is fel van szerelve. A kisebbik szekrényen a kanapéval szemben van egy Samsung LCD tv. Az ajtónál lévő falnál van egy kisebb asztalka.Azon van egy laptop.A konyha is full felszereltségben áll.Kimentem a maximum 4 lépéses előszobába,ahol van egy egész alakos tükör,egy cipőtartó és egy többhelyes fogas.Bementem a hálóba. Egy franciaágy volt benne,egy tv a falra szerelve,egy hősugárzó és egy éjjeliszekrény.Ez volt benne összvissz. Pont elég arra,hogy aludjak benne. Kicsi kis barlang.Az egész lakás egy pöttöm,de hihetetlenül lakályos.Otthon érzem magamat.
-Krisztián..fogalmam sincs,hogy köszönjem ezt meg.- néztem rá hálálkodva
-Felesleges is ezen  gondolkodnod.Viszont én most megyek,késő van.-nézett a karórájára - Mostantól egyedül fogsz élni.Minden héten felhívlak egyszer,ha úgy van és van nekem is meg neked is időd akkor találkozhatunk.Pénzt pedig minden vasárnap utalok a számládra.Viszont,ha valamihez kellene több nyugodtan szólj-
-Azta rohadt, neked baromira bejött valami az életben nem modnom- nézek rá elhűlve.Elkavagta magát
-Tudod,amíg van adok,utána már ha akarnék se tudnék..ráadásul olyan vagy mint a saját lányom,így nincs ezen mit túlragozni.-Meg se várta,hogy elköszönjek vagy valami.Az utolsó szó hallatán,egyedül találtam magamat a lakásban.Túl sok erőm nem maradt.Hulla vagyok.Fogtam magamat és ruhástól ,úgy ,ahogy voltam bedőltem az ágyba.Több se kellett azonnal kiütöttem magamat.Kb olyan volt,mintha taj részegen hazajöttem volna,és becsapódtam volna az ágyba.
*Másnap reggel*
Felkeltem,elmentem lefürdeni.Beálltam a füribe a tükör elé.Fogat mostam,megfésülködtem.Feltettem egy kis púdert és szempillaspirált.Nem kifutóra készülök,csak egy kis környék ismerkedésre.
-Bár amilyen divatbemutatót rendeznek kint a nők,lehet jobban járnék egy kisestélyivel.-gondolkodtam el hangosan.
Nem mentem túl a dolgokon.Egysuerűen megfogtam azokat a dolgokat,amik a kezembe akadtak a bőröndben.Felvettem egy fekete cicanadrágot,egy fekete topánkát,egy szürke trikót és egy piros kockás inget kötöttem a derekamra.A hajamat kiengedve hagytam,beletűztem egy fekete napszemcsit.Pénztrácámat és telefonomat a kezembe fogtam.Nem viszek táskát,minek?Kulcsra zártam az ajtót ,a kulcsót belecsúsztattam a pénztárcámba.Lekocogtam a lépcsőn és kiértem az utcára.Nagyon érdekes volt látni az életet itt nappal,vagy inkább délelőtt.Fiatalok nem igazán,maximum csak egyetemisták akiknek épp nincs órájuk.Inkább idősebbek ,bár 26-89 korhatárig mindenki besorolható volt.
Keresnem kéne egy,vagy több részidős állást...nem akarom mindennel terhelni Krisztiánt
Miközben ezen gondolkodtam,lassan húzva lábaimat sétálva nézelődtem körül.A szemem azonnal megtalált egy kis kávézó féleséget.Nagy betűkkel volt rá kiírva,hogy munkaerőt keresenk.Igazából gondokodás nélkól berontottam az üzletbe.Eddig is megnézte páran,de itt...konkrétan vagy 10 percig csak engem bámultak.Ezen jót kuncogtam magamban.
Odamentem a pulthoz,igazából egy szót sem szóltam,kíváncsi voltam,hogy szólnak hozzám.Az ázsiai emberek szokása,hogy nem igazán tudja elképzelni,hogy egy külföldi ember az ő nyelvükön szólaljon meg.
-Hi..-kezdett bele angolul- Can I help you ( segíthetek valamiben?) ?- mondta kicsit érdekes kiejtéssel.Meg mosolyogtam a jelenetet.Egy édes lányka állt a pult mögött.Talán 2-3 évvel lehet idősebb nálam.És igen rá kell jönnöm..az én 151 centimet még az ázsiaiak is túlnövik * most nagyon sírok*
-Igen-szóltam vissza moslyogva koreaiul.-A munkára szeretnék jelentkezni,tudna szólni a főnökének?- mosolyogtam továbbra is. Szeretek az emberekre mosolyogni.Néha nem tudnak mit kezdeni a helyzettel,így maguk elé engednek a sorban,esetleg ha sávot szeretne apa váltani én mindig elkezdek mosolyogni és zavarukban szinte azonnal eléjük engednek mineket.
-Öhh- rökönyödött mege gy percre- Persze- ejett el egy kisebb mosolyt.Hátra szaladt egy kisajtón.Én addig a pultnál maradtam.Ujjaimmal a pulton doboltam,amikor vissza ért a hölgy egy 40es éveiben járó ,magát igen jól tartó férfival.Fura volt így elsőre,de igen mélyen meghajoltam,tiszteletemet kifejezve.
-Jónapot- köszöntem neki is. Kissé meglepte ,hogy az ő nyelvén szólaltam meg.De azonnal visszaköszönt.
-Szeretnék jelentkezni az állásra.-mosolyogtam. Régi bevállt módszer ,mint említettem.
A férfi először a földrepillantott és a tarkóját vakarta,majd váratlanul rámkapta tekintetét.
-Az én nevem Kim Yoshin-fogott rá a jobb mancsomra mind két kezével.Csaknem bevágodtam?(ke-ke-ke)
-Elég jól felledítené az üzletet,ha itt dolgoznál..szóval gyere ülj le a pulthoz - Kicsit arébb mentünk a  kiszolgálótol , a székekhez,amik a pultokhoz vannak.
-Tölts ki ezta  lapot , és szólj Minyoungnak ha végeztél,és ő odaadja,majd a lapot,és még este visszahívlak.-villantotta rám ezer wattos mosolyát.Csak mosolyogva bólintottam.
Név: Meszes Rebeka
Születési év : 1996.január.01
Mit kíván betölteni? : Részmunkaidős , teljes állás
Tanulmányai: III.Béla Grade School (általános iskola).Tát,Hungary
                            Zsigmondy Vilmos & IT High School (Gimnázium és  informatikai középiskola). Dorog,Hungary
Végzettsége: Érettségi,Adatbázis és Szoftverfejlesztő,Informatikus
Elkérte még a telefonszámomat,meg is adatam...amugy is elvileg már átirányították a számomat.Szóltam Minyoungnak.Mosolyogva elvette tőlem a papírlapot és kaptam még egy ingyen banánshaket is ( ^^ ).
*Otthon este nyolckor*
A bőrkanapén fetrengek. Fejjel lefelé lógatom a  fejemet, a lábamat pedig átcsaptam a kanapén hátrafelé.Közben a tv távkapcsolójának a csatornaváltó gombján pihentettem az ujjamat.Egész nap vártam arra a rohadt hívásra,de nem jött. ( most szomorú) Már ott tartottam,hogy lecaplatok köntösben a 2 saroknyira lévő kis kávézóhoz és üvöltve berontok,hogy kérem az állásom és egy AK 45-el szétlövöm az egész üzletet .De gondolom,jobban teszem,ha ezt az ötletemet elvetem.Még a végén kitiltanak minden kávézóból,vagy egész Dél-Koreából,mert terrorista merényletet követtem el. Bár Észak-Koreában szerintem Kim Jongun a keblére fogadna egyből.
Megcsörrent a  telefenom,én pedig annyira vártam a hívást,hogy konkrétan szerettem volna egyből felpattanni,de saját ügyetlenségem akadályozott meg ebben.Gondoltam megugrok és gyorsan odaszaladok a telefonomért,ami az ebédlőasztal felszínét rezegtette.
Hát aza  agy megugrás,annyira sikerült,hogy egy az egybe leborultam a földre.Földugtam a fejemet a dohányzó asztal mögött és prüszköltem egyet.Gyorsan felálltam és odaszaladtam a telefonomért.
-Hálo?- szóltam bele kissé lihegve
-Rosszkor?-kérdezte érdekes hangon Yoshin
-Dehogy,csak éppen most jöttem rá,hogy ez ma nem az én napom- nevettem el magamat kíváncsian
-Hát nem tudom te hogy vagy vele- hallottam a hangján,hogy mosolyog- De szerintem ez a te szerencsenapod-
-Tessék?- váltott  egy oktával feljebb  a hangom.
-Megkaptad az állást- magamban lerendeztem egy gyors visitásrohamot.Nem téma,csak egy kis belső törés zúzás.
-Nagyon szépen köszönöm- hálálkodtam
-Ugyan..-halottam, hogy kissé meglepődött az örömömön.- Tudnál már holnap bejönni?-
-Persze- vágtam rá azonnal.Elkuncogta magát
-Akkor ,ha megkérhetlek gyere be holnap reggel fél nyolcra.És lebeszélünk mindent.-
-Renben.Viszont hallásra- és le is tettük.
-Na jó...ezt nem hiszem el- kiáltottam el magamat.-ÁÁÁÁÁ igen,ezaz,tudtam....egy isten vagyok..najó nem..de huuhhh sikerüüüült- ordibáltam.hangosan.magamban.
-Na de várjunk...mit fognak gondolni az emberek?- gondolkodtam el