18.rész

Az íze..miért ilyen?Ennek szabadna ilyennek lennie?Annyira édes és sós egyben.Szinte a a fellegekbe repít.Egy ember vérének az izé..ilyen nem lehetne számunkra.-Gondolta magában Chanyeol
Elkezdte szétválasztani a mérget és a lány vérét.Megpróbálta minél gyorsabban kitísztínani a lány vörösen izzó éltető elemét a mérgező nedűtől.Sietni kellett mert úgy érezte,ha tovább időzik a lány csuklójában,nem bírja visszafogni magát,felviszi az egyik szobába és szétszaggatja(ez alatt értem a ruha szétszaggatását akár...gondoljatok arra amire akartok * most az író nagyon buján kacsintott és kineveti saját magát.Igen kicsit beteg a story író.Ez van * ). Végzett és nehezen,de elvált ajkaival a a kéjes testrészről.És,most hogy így belegondolt,undorodva törölte le a szája szélén csurgó vörös csíkot.Hogy lehetett ez ennyire... jó?
-Chanyeol...milyen..milyen az íze?-kérdezte rekedt hangon Baekhyun
-Az íze?...Elmondhatatlan-suttogta el a végét.
*Rebeka szemszög*
 Kicsit szédülve ugyan,de kezdek észhez térni bódult állapotomból.Grimaszolni akartam,hogy még is,miképpen lehet ilyet álmodni,de egy szúrós érzés kerített hatalmába.Felszisszentem és az arcomhoz kaptam.Éreztem,hogy sebhelyek vannak az arcomon.Mit sem törődve a körülöttem ülő férfiakkal felpattantam és az előszobai tükörhöz szaladtam. Végignéztem magamon.Ruháim szanaszét szaggatva  a testemen és a szinte az egész bőrfelületemet sebek borítják.Kezdtem összerakni magamban mindent. Fehér szoba,vörös fonál,12 férfi,vörös szemek,fogak,üvegajtó,szilánkok,fények,támadás,vámpírok...és.és...farkasok.Úristen!-Kaptam a szám elé.Ez lehetetlen,ilyen nincs.Eddig észre se vettem,hogy áll valaki mögöttem.Köhintett egyet és a tükör képében láttam meg.
-Ez az egész-fordultam vele szemben.-Tao..mégis mi ez az egész ?-kérdeztem tőle könnyezve.Megijedtem .Igen megijedtem,de nem attól amik,sokkal inkább attól,hogy itt kell őket hagynom ,mert megtudtam a  titkukat.Nem mondott semmit sem csak magához rántott és szorosan ölelt.Kiszakadt belőlem minden feszültség.Fogalmam sem volt miért sírok.Csak sírtam.Már nem éreztem a testi sebek fájdalmát.Csak a  sajgó szívemet éreztem.Megpróbált beindulni velem a nappaliba,de nem mozdultam.Olyan volt,mintha odaszögelték volna a lábamat a padlóhoz.És valljuk be úgy is éreztem.Úgy hasított belém az a felismerés,hogy akár,most ,itt elveszíthetem ezeket  a bolondokat.Olyan érzés volt,mintha tényleg szöget ütöttek volna a testembe.Tao felkapott és a kezében bevitt a nappaliba,majd leült a kanapéra az éppen éledező Sehun mellé és ölében hagyta,hadd áztassa könnyem tovább szép fehér ingét.Ami a sminkemtől inkább már feketés árnyalatban pompázott helyenként.Nem tudtam mást,mint csak szipogni és mind két kezemmel szememet törölni.Nem is..inkább dörzsölni.Nem tudtam állj-t  parancsolni hulló könnyeimnek.
Csak csendben figyeltek és hallgatták ostobának és gyerekesnek tűnő sírásom.Igen,biztosan annak tűnhet külső szemlélőnek.De mi 13-an így,hogy össze köt minket ez a bizonyos fonál.Mind tudjuk miért sírok most.
-Ne félj nem kell elmenned-szólalt meg hosszú idő után Kris halkan.Könnyes szemeimmel felpillantottam rá.
-Ah?-
-Itt maradhatsz.Ha boldogulni tudsz velünk.Ha nem ijesztünk el...-mondta Luhan szomorúan térdelve,a  földet bámulva .Odamentem hozzá és remegve ,szipogva bár,de arcát kezembe vettem és magam felé emeltem.
-Elég volt!Ezt most felejtsük el.Erről a napról ne beszéljünk többet.És folytassuk úgy,mintha mindig is tudtam volna mindenről- mosolyogtam rá és próbáltam vissza fogni utolsó könnyzuhatagomat.Ezután olyan történt ami teljesen ledöbbentett és mondhatjuk meg is ijesztett . Luhan arcán 2 könnycsepp gördült le.Ujjaimmal azonnal letöröltem őket ,mielőtt még arcélén végződhettek volna.
-Na..mi a baj?-kérdeztem félve
-Én csak....félek ,ha velünk maradsz..elveszthetjük a fejünk felett az irányítást és akármi rossz dolgot tehetünk veled akaratod ellenére,mint anno Bende...nem akarom,hogy megutálj...mármint minket.-nézett egyenesen a szemembe.Hát ha én azt le tudnám írni milyen érzés volt látni az érzelmeket abban a gyönyörűen igéző aranybarna szemekben. Felfoghatatlan szomorúságot láttam bennük és óvást,féltést,aggódást,másrészt vágyat és...talán érzelmeket.Megijesztett ,hogy egy szembe még is hogyan lehet ennyi mindent belesűríteni.
-Én bízok bennetek érted?És ha akármi ilyen is történne- csuktam be a szememet egy percre- Nem haragudnék és megoldanánk a dolgokat.-emeltem felém ismét arcát.
-Nem érted,hogy bajod eshet?!-ordított rám,de a vége elhalkult.Nem vagy ijesztő.Számomra nem vagytok ijesztőek.
-Nem félek tőletek.-Úgy hiszem kellőképpen meglepődött azon az elszántságon amit a szememben láthatott.
-Még úgy sem,hogy akár mikor leteperhetünk és a vágyunk miatt akár meg is hallhatsz?Hogy Chenék nem biztos,hogy visszatudják magukat fogni és az utolsó csepp véredet is kiszívják,mi pedig szanaszét marcangolunk...Még így se?- kérdezte engem fürkészve Kai az egyik falnak dőlve.
-Hmm.Még így se- bólintottam rá nézve.
-Renben- szólalt meg Kris.-De ha itt maradsz velünk,tudnod kell,ki hova tartozik.Csak bólogattam és leültem a még ápolandó Sehun mellé. Békésen szuszogott.Pihent,de mintha még is mindent halott volna ami eddig elhangzott.
-Szóval.12en vagyunk-csak bólintottam-6 farkas van a mi 'falkánkban'.Lay,Tao,Kai,Chanyeol, és az ő falkájuknak a vezére..az utolsó nemesi klán leszármazottja..Luhan.Ő a vezérük a farkasi körökben.Vagyunk mi vámpírok-megint csak bólinottam.Bár az előbb elképedtem,hogy Luhan igazából milyen menő is. ~Aishh..Rebeka,hogy tudsz ilyen helyzetben ezeken gondolkozni.Inkább figyelj oda!~Veszekedtem képzeletben önmagammal és még el is képzeltem,ahogyan kupán ütöm magamat.De mintha az előbb kevesebbet mondott volna...
-7en vagyunk.Suho,D.O,Xiumin,Baekhyun,,Chen és én a vámpírok vezetője..Kris..bár nem mintha nem tudnád a nevem..-csapott homlokára grimaszolva amolyan..'Na ezt most jól elszúrtam megint' fejjel.
De mintha megint kihagyott volna valamit..és miaz hogy 7 és 6.Az már 13...
-Mintha mindkét helyről kihagytál volna valakit..és mi az,hogy 13?-kérdeztem meg gyanakodva.Aztán eszembe jutott..mi van Sehunnal?
-Áhh ,ja igen Kris kifelejtette ezt a részt-köszörülte meg a torkát Xiumin-Noona! Van köztünk is egy amolyan 'fekete bárány '.Nem rosszindulatból hanem tényleg más ,mint mi.-
-Sehun lenne az ?-kérdeztem Sehunra  nézve pihenő arcára.
-Tudod...az ő szülei-kezdett bele Kyungsoo.-Az anyja vámpír,az apja farkas.Szinte lehetetlen egy ilyen kapcsolat,nem hogy még egy csemete belőle...És még is.Itt van közöttünk.Hatalmas ereje van,csak ezt ő még nem tudja.A farkas ösztönei erősebben fent állnak benne,mint a vámpír,de idővel egyensúlyba lesznek és csak tőle fog majd függeni,hogy hatalmas erejét jóra,vagy esetleg pusztításra használja majd fel.Ezért féltünk még téged igazán..-fejezte be Luhan D.O mondatát
-Mi?-