-Na , mit gondoltok ?-
Percekig meg sem szólaltak,majd Kris vette át a szót.
-Mért pont egy külföldi?Nem gondolja, hogy sokkal nehezebb lesz a lány megértése,és az,hogy minket is megértsen?-hát igen Kris egy egészen hűvös srác
-Nem,én úgy hiszem a nyelvi megértésben nem lesz akadály ,ugyanis mint láttad beszél angolul és koreaiul is.Sokkal inkább az emberi résznél lesznek gondok,ha már most így fogadjátok.-válaszolt tekintélyt parancsoló hangom,a tagok tudtára adva jelen helyzet nem tetszését.
-És ti mit gondoltok,Tao?-nézett rá a többiekre
-Hát, fura lány..nem is tudom..-gondolkozóan nézett a plafon fölé és kereste a szavakat
-Baekhyun?-
-Nem tűnik rossz embernek,de külföldi..tök fura lesz mindennap a nagy szemeibe nézni-mosolyogta el a végét huncutul.
A többiek helyeslően bólogattak.
-Luhan?- nézett kérdően felé Jongmin
-Nem tetszik-semmi arckifejezés,lehet,hogy a videókon és a képeken édes kis srácnak látszik,de ő elég bunkó fajta is tud lenni
-Mit értessz az alatt,hogy nem tetszik?- hőkölt hátra Sooman
-Nem tetszik,hogy külföldi- és a végére csak azért is bevágott egy grimaszt.
-Jó ebből elég!Ő lesz a választásom és meg kell türnötök, ennyi!- emelte meg a hangját egy kicsit az igazgató
Senki sem szólt egy szót sem,csak Kris tartotta hűvös szemeivel az igazgató háborgó pillantásait.Sokáig szemeztek így ,majd Jongmin sóhajtott eggyett.
-Próbáljátok meg!Gondoljatok bele ,jót fog nektek tenni egy kis nyugati stílus.Látni fogjátok,hogyan él egy olyan ember.És nem utolsó sorban,hatalmas reklám,és így le fogják adni mindenhol a világon azokat a videókat amikben ő is szerepel majd.Amugy is, úgy érzem nagy kincs ez a lány,mint ember,sokat tanulhattok majd tőle.Ez a döntésem kérlek fogadjátok el.Azt várta,hogy Kris szemei valamelyest változzanak, ez megtörtént ,így kiengedte az eddig bentartott levegőjét és hálásan pillantott a fiú felé,hisz tudta,ha ő igent mond a többiek is ráveszik a fejüket .
Kris bólintott a többiek felé.Ez el is van döntve.
*Magyarországon*
-Január 29 van és még semmi életjel az SM-től..-kezdett rá Viktória(barátnő)
Szegény Dominik(kamerás srác)meg csak hallgatta és hallgatta őt.
-Nem ők vannak 50 évvel előrébb a technikával? Akkor miért nem jelentkeznek már, vagy legalább annyit írnának,hogy köszönjük szépen de game over vagy valami,de áhh nem nem képesek erre,mindjárt odamegyek és szétrúgom a seggüket.- háborgott tovább,a végét már szinte ordította a büfénél konkrétan mindenki hülyének nézte és nem értette mit zagyvál itt össze.Dominik csak megértően bólogatott,félig örült ennek a helyzetek félig nem,ugyan is most 10.esek és tavaly év vége óta bele van zúgva a lányba,nem akarja, hogy elmenjen Koreába,de azt sem szeretné,hogy szerte foszoljon minden álma a lánynak.Így végig segített és segíteni is fog Vikinek.
-Siess már Viki! Nem olyan fontos most az a hambi- mosolyogtam két barátomra amikor megpillantottam őket,akik még mindig a büfében álltak pedig most volt a csengő,de amint látom nem érdekli őket túlságosan,vagyis inkább csak Vikit nem,Domi nem igazán tehet mást,Viki megverné ebben biztos vagyok.
-Dehogynem! A napi kaloria adagomnak meg kell lennie- okított ki szerintem mindkettőnket Viki.
Domival csak pislogtunk rá
-Az lehet,de nem 432 millió kaloria kell neked- nevettem a képébe
-Híznom kell- fordult el sértődötten
-Igaz,hogy kéne ,de nem éppen így nem gondolod?- húzta az agyát tovább Dominik is.
-Menjetek a francba jó?- nevette el a végét már ő is, miközben kikapta a hambiját.
Késve értünk be törire,de Klátyik nem szólt semmitse,engem szeret,mert ő a DÖK elnöke én pedig az osztály DÖK képviselője vagyok,így imád,Dominikot utálja,mert nem éppen egy arany gyerek, egy beírás még és vége az ebben az iskolában folytatott tanulmányainak.Vikivel meg nincs különösebb baja,csak annyi,hogy egyfolytába zabál mindig , mindenhol,minden órán,mármint itt csak az ő órája fontos.De itt is eszik egyfolytába.
Az én iskolai pályafutásomról csak annyit,hogy egyszer sem kaptam még beírást,inkább csak egy amolyan 'enyje-benyje, te nem szoktál ilyen lenni mi történt' , pedig ha tudnák..ezeken mindig jót nevetek.Benne vagyok minden hülyeségbe,de csak mértékkel és addig amég nekem nem lehet belőle bajom.
A komoly oldalam csak azok ismerik akiknek memutatom,az az nagyon kevesen,nem találom fontosnak , számomra lényegtelen emberek is tudjanak rólam mindent,így az sem tartozik a napi formámhoz ,hogy komolykodjak,inkább eszetlenkedek az iskolában.
A suli mellett van majdnem közvetlen egy alagút, mindig azon kell átjönnöm,ha haza vagy ide akarok jönni,hisz e felett sinek vannak és egy vasútállomás.Fura emberek szoktak lenni benne.Nagyon furák.
Hazaérve ,nem volt itthon apa,bár ez mindig így szokott lenni.Csak Lola, a házvezető nőnk.Tök klassz spanyol,igazából soha nem értem mit mond,de vicces ,ahogy megpróbálja kifejezni magát.Anya..hát anya az nincs..de úgy érzem nem is baj!És most szívtelennek tűnhetek,de engem és apát is veszélybe sodort és nem érdekelte,csak az,hogy neki meglegyena napi adagja.Igen adagja..ezek az emlékek..Anya drogos volt,de csak volt 11 évvel ezelőtt meghalt,drog túladagolásban.Akkor még semmi pénzünk nem volt,épp ,hogy egy lyukban laktunk.Apa keményen dolgozott a napi pénzért, amit anya készségesen elköltött minden féle káros szerre.Elítélem,teljes szívemből.Nem utálom,hisz az anyukám volt,de elítélem azért amit tett.Ránk akasztotta a drogbárokat, naponta jártak emberek hozzánk,akik anyát keresték és a pénzt amivel tartozik a drogért,akkor anya persze soha nem volt itthon,de elég is a rossz emlékekből.Apával hatalmasat fordult a világ.Kizárt maga körül mindent csak értem és a munkájáért élt/él.Hatalmas pénzeket kaparintott meg akár lottóval,akár másféleképpen.Felhozta magát a semmiből a magasba és felépített maga köré egy céget, ami mai napig holtbiztosan áll körülöttünk.Aztán jött Lola 12 éves voltam,egyből nagyon jól kijöttem vele,imádtam,hogy nem érti mit mondok neki,így amikor mérges voltam,mert éppen nem találtam a kedvenc felsőmet csúnya dolgokat vágtam hozzá, ez persze azóta sokat változott.Mára nem tudnám elképzelni az életemet nélküle.Felmentem a szobámba a lépcsőn,felül volt az én szinte már külön háznak nevezhető részem.Beérsz egy folyosóra mi kb.6 méter és annak a végén egy 2 ajtós üveglap ajtó van.Belépsz rajta és megpillantod az én szentélyemet.Barna és krém színű falak váltakozása babonázza meg a szemedet.Van fent egy amolyan katedra féle dolog.Itt van a konyha amiből rá lehet látni a pultok felett a nappalira .Igazából foggalmam sincs minek nekem konyha,de mégis van.Mindegy apa logika.Szóval, belépsz az ajtón és ott egy nagy katedra féleség van,amin ugye levezet egy 3 fokos lépcső.Kis ideig van fal a bal oldalon, utána a konyhába léphetsz be a balra fordulsz , de itt niincs ajtó,ugyan is a nappali és a konyha egy nyílt tér.Lelépsz a lépcsőkön és már a nappaliba is vagy.Veled szembe a nappali túlsó felén hatalmas fal helyett lévő üvegablakok vannak.Mindent belátsz innen,gyönyörű.A nappali elég tágas innen nyilik a jobb oldalon egy ajtó a szobámba.Ott a falak ciklámen színűek.Tele vannak mindenféle dologgal rajzolva , firkálva.Olyanokkal amiket én csináltam és olyanokkal amiket a barátaim.A szobám nem olyan nagy, nem akartam nagyra.Van benne egy többpolcos íróasztal azon vana gépem és minden egyéb fajta kütyüm.Van benne egy francia ágy,egy könyvespolc,3 szekrény,egy kis asztal és egy tv.A falon minden féle poszter ,leginkább Koreai idolokról.Nagyon szeretem őket.Visszatérve a nappalira.
A nappaliban vagy egy hatalmas fekete bőrkanapé, egy dohányzó asztal, a jobb sarokban egy ebédlő asztal.Van benne egy tv ,sok sok virág és a falon absztarkt művészet képei. A bal oldalon a konyha alatt(alsóbb szinten vagyunk ugye) Van a Fürdőszoba.És hát .. úgy néz ki mint egy fürdőszoba.Van benne kád..meg meg..csap és tükör.Ilyesmik.Közvetlen melette pedig egy wc.Ott pedig egy wc van és egy kis csap.
Hát ez lenne az én kis birodalmam,igazábó a felét nem is használom,de apa ragaszkodott hozzájuk,el akar kénesztetni,pedig modnom,hogy nem kell,de csak nem hagyja.Van 5 kutyusom és egy macskám.Nagyon szeretem őket.
Fel alá járkálnak egész nap a lakásban és a kertben ,ezzel megnehezítve az amúgy sem könnyű munkáját Lolának. Szeretek az lenni aki vagyok,senki és semmi kedvéért nem változnék meg.
*Vikinél*
-Már este 22:00 és még sehol az az üzenet, mindjárt küldök nekik egy virtuális bérgyilkost komolyan- egész nap idegeskedett a levél miatt.
Elkezdett pittyegni az e-mailes fiókja.Nem igazán törődött vele,mert ma már 32x jött rá az izgalom,de mindig csak valami hülye reklám volt.
De most nem.Az SM visszaüzent.És...és..és Rebekát választották.
-Úristen Rebeka!Rebeka! Rebekát választották.!!! yeaaaaaaaaah,tudtam- tudtam,hogy nem kell bérgyilkost küldenem!!- szinte majd meg fulladt örömében a sok ugrálástól és hajtépéstől.
-Jajj fel kéne hívnom.-Na de várjunk csak,mit mondanék neki?-Azt hogy 'bocsika,de jelentkeztem a nevedben erre a cuclira,mert te nem akartál és te megnyerted,mész Koreába ez az yeaah meg minden' na nem letépné a fejemet.Szépen kell ecsetelnem neki,mert különben nekem annyi.-
Elővette telefonojátt és hívást is indított egyből.2 csörgésre fel is vettem.Nem bírta ki beleordított a telefonba.
-Mész KOREÁBAAAAAA!!Megynerted az SM versenyt , mész és ott leszel a kedvenceid között érted? Valóra válik az álmod.-na igen amint nem válaszoltam szerte fosztoll az öröme és már várta, hogy kiszakadjon a dobhártyája.
-Hogy...hogy mi?- nem értettem,hpgy ez most hogy.
-Mész K-O-R-E-Á-B-A!-ismételte meg magát az utolsó szót elnyújtva szótagolva.
-Az értettem..de,úristen mi van és hogyan?- fel sem fogtam mit próbált nekem elmondani
-Hát az úgy történt,hogy....-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése