14.rész

-Akkor még egyszer megkérdezem-mondta alkohol áztatta szemmel szemembe nézve.Még válaszolni se tudtam,de arra lettem figyelmes,hogy nyílik Kai szobájának ajtaja hangos kattanással és a fény erősen áramlik be az eddig résnyire nyitott kis nyíláson.Maga a szoba tulajdonosa volt félmeztelen,és alkohol áztatta pólóját markolászva lépett be a szobába.Ami  a szeme elé került,nagyon ledöbbentette.Majd ,mintha egy kis dühöt véltem volna felfedezni a szemében,de nem nézhettem meg alaposabban,mert egyből megindult felénk.Taemint a vállánál fogva rántotta hátra és cserélt vele helyet.,szorosan állt előttem,majd szembe fordult velem,éreztem perzselő meleg bőrét az én bőrömhöz súrolódni,de csak minimálisan.Megfogta a zsebébe tartott fülhallgatóját ,bedugta a fülembe és max hangerőn elindított egy számot,ha jól ismertem fel akkor egy Asking Alexandria szám volt,egyszer már halottam a tv-ben.Mögöttem állt és ügyelt arra,hogy véletlenül se szedjem ki ezt a most pokolba kívánt kütyüt.Láttam,hogy mozog a szája,de semmit nem értettem belőle.
*Kai-Taemin beszélgetés*
-Tudod,hogy ezt nem lehet!Ha megteszed és kiderül akkor elveszik őt tőlünk!-mondta Kai az egyik legjobb barátjának
-Nem akarom,hogy elvegyék tőletek...de nem bírok magammal,mikor először megláttam..És amúgy is. Az idegeimre megy,hogy Keyel egyfolytában sms-ik.Mit tudnak ezek ennyit beszélni??-a végét annyira hangosan mondta,olyan volt mintha kiabálásba torkollana át.
-Micsoda?Keyel?-kerekedett el Kai szeme
-Tudod jól,hogy a kezdetektől fogva jóba vannak,na ez mélyebbre süllyedt.-mondta Taemin bódult arcal
-Jó mindegy!De ezt akkor sem  ,teheted..már amikor először nézted próbán láttam valamit a szemedben,de hogy komolyan is gondold.Mi lelt téged?Az igazgató bárkit odab*szott eléd,neked nem volt jó,pedig te voltál az egyetlen akinek lehetett volna barátnője...miért ő ?-nézett halál komolyan Kai barátja szemébe (Bocsánat a trágár beszédért és a kövi fejezetekben,vagy még ebben is elhangzottakért,ígérem nem lesz sok benne,csak,ha a a helyzet úgy kívánja)
-Csak nem te is úgy vélekedsz róla mint én ?-kerekedett el a szeme Taeminnek.
-Az én magánügyeim most nem ide tartoznak -terelte a témát
-Szóval igen..-
-Mondom!-szólt utoljára Kai
-Értem-értem - bólogatott Tae
-Szállj le róla,kérlek...-mondta Kai kérlelő szemmel  barátját nézve
-Nem tehetem,ahhoz túlságosan is akarom.- nézett vissza halál komoly fejjel
-De..de hát..túl öreg vagy hozzá.Felejtsd el!-
-Ember!Alig vagyok pár hónappal idősebb nálad- nézett hitetlen fejjel vissza Taemin
-Nem számít!Felejtsd el őt!Gyorsan-
-Nem..és ebből nem nyitok vitát,meg fogok küzdeni a figyelméért,ha kell.Lementem-De előtte még odasétált a lányhoz kivette a bal füléből a fülhallgatót,Kai feszülten figyelte minden cselekedetét.Belesuttogott a lány fülébe:*Sajnálom,elragadtattam magamat az alkohol hatására,tudod milyen ez ,nincs nő,nincs élet,kicsit felszabadultam,hogy van egy  a köreinkben.Sajnálom*-Én csak bólintottam,majd meghajoltam jelezve ,hogy elfogadtam bocsánatkérését.Hisz tényleg nehéz lehet,hogy nem lehet barátnőd,se kapcsolat,se semmi ilyesmi,még szeretőd sem.Azzal megfordult és kiment a szobából,becsukva maga mögött az ajtót.Kainak egyből összeesett a tüdője a megkönnyebbüléstől.Én még mindig a falnál álltam,ő pedig pontosan előttem,most már felém fordulva újra.Iszonyatosan közel volt.Már megint olyan közelinek tűnik ő is ,mint a többiek is.De még is olyan távoliak.Itt vannak előttem,de tudom,hogy soha nem érhetem el őket,úgy igazán...Ha szeretném,sem lehetne mind a 12 csak az enyém,nem hogy még úgy is,hogy a cég hatalmas lyukat ver közénk kapcsolat ügyileg.Nevetséges....nevetséges és szánalmas vagyok.Hogyan  merülhetnek fel bennem olyanok,mint,hogy mind a 12?Azt hittem ebből már kinőttem...Lehetetlen alak vagyok.
Ebből a kimeríthetetlen kérdésekkel teli gondolat menetemből az szakított ki,hogy megéreztem egy homlokot a vállamon.Ezzel nem segítesz. Egy mély sóhajt éreztem meg nyakhajlatomnál.Bele is borzongtam,elkuncogta magát,én kevésbé éreztem ezt a helyzetet viccesnek.
-Nem előbb küldted el Taemint?Mit művelsz?-kérdeztem tőle halkan
-Nem bírom-húzta végig finom ujjait kulcscsontomon.
-Ne csináld-mondtam még halkabban,elszállt minden erőm.Az előbb pont a fantáziálásomat kergettem el melegebb éghajlatokra,mondván 'ilyen hülye nem lehetek'.
-Nem bírom..nem akarom abbahagyni,csak egy kicsit,csak egy kicsit engedd,csak most,csak most az egyszer-mondta ő is elhalkuló hangon.Csak annyit éreztem,hogy rácuppannak nyakamra,majd egy formás ajkat vezetnek le onnan kulcscsontomra és egy darabig elidőznek rajta.Éreztem szívást,apróbb harapásokat.El akartam magamtól lökni.Mi van ha meglátják?Mi van,ha nyoma marad és ő kap miattam?Mert csak is én tehetek róla,hogy engedem magamat.De ő is,és a többi 12 tag.Még régebben arról álmodoztam,hogy majd háremet nyitok velük és még le is papíroztatom őket , miszerint ők  a saját hárem-kedvenceim .Persze azóta volt mitől felébrednem és megértenem,hogy ez lehetetlen.Erre itt van és,csak arra vagyok képes,hogy ilyenekre gondoljak.
-Min-gondol-kodsz?-kérdezte akadozottan miközben apró csókokat lehelt felgyúlni készülő bőrömre.Ilyen nincs,hogy lehet pont én itt ,pont ebben a  helyzetben?
-S-semmin-beleremegtem.Abbahagyta az egészet,és 2 centire hozta arcát az enyémtől.Szabályosan lejjebb guggolt én pedig felnéztem rá.Így nagyjából egy magasak voltunk és egy vonalba volt az arcunk .
-Bánt téged a a dolog?-kezdte el-Zavar,hogy mind a 12en azért epekedünk,hogy ránk figyeljél?Imádunk,mert jó fej vagy ,szép,aranyos,kedves és még sorolhatnánk.De első sorban lány vagy 12 'farkas' között.Mi tényleg fel akarunk falni téged,vésd az eszedbe,ha abba a helyzetbe kerülnek a többiek is mint én most,nem fogják elvesztegetni az időt.Akarunk mert nő vagy,felfalunk mert férfiak vagyunk.Szükségünk van a másik nemre.És ezt te adhatod meg nekünk.Ne felejtsd ezt el.-már éppen súrolta szája számat,már éppen nyitotta volna nagyobbra ajkait,és már éppen majdnem megtörtént a dolog,de valaki felordított,hogy menjünk le.Hátat fordított nekem és elindult,majd az ajtó előtt megállt felemelte maga felé a kezét mintha intene,de helyette billegtette tenyerét,jelezve ezzel,hogy menjek én is.Na igen mentem volna,ha nem egy olyan 5 perce csapott volna meg a pia.Konkrétan leszédülnék a  lépcsőn.Odajött megfogta a karomat,és segített megindulni.Na igen ,maláj részeg lettem,nincs mese,már menni sem tudok.Amióta ide kerültem csak itatnak,én hülye meg hagyom magam.Már idejét se tudom mikor rúgtam be ennyire.
Kai lesegített a lépcsőn,vagy is inkább majdnem lecipelt.Úgy nézhettünk ki mint amikor egy öreg nyanyának csontritkulás miatt eltörik a lába és éppen a szintén 85 és a halál között lévő koporsójelölt 'barátosnéja' segít neki betántorogni az ügyeletre.Egyszóval borzalmasan.
-Hát ti meg hol voltatok ennyi ideg?-kérdezte Lay gyanakvóan.
-Csak Rebeka rosszul lett és nem hagyhattam egyedül ,hátha szerencséje lesz és nem fullad bele a hányásába.-mondta Kai
-És ebben a bahamák királya segíthet is,hisz ott megy mindig a parti.Ő tudja ,hogyan is kell ezt csinálni.Van aki tud élni.Mi meg nem...-mondta elgondolkozóan Chanyeol.Ebből az lett,hogy mindenki sírógörcsöt kapott a röhögéstől.Leültem a kanapéra mert forgott körülöttem a  világ.Luhan bedobta magát mellém szó szerint.Úgy csapódott mellém,azt hittem kiveri a vesémet.
-Hát te meg mit szeretnél?-fordultam felé gúnárittas hangon kérdezősködve
-Téged-
-Viccet félre téve-kuncogtam el magamat,bár nem tudtam érzékelni,hogy az tényleg kuncogás e volt,vagy csak olyan retardált röhögési forma,mint egy elefánt trombitálása és lépései összevéve.
-Nem vicceltem - nevette el ő is magát,gondolom előbbi igen érdekes nevetési módomon. -Rád van szükségem,olyan rosszul érzem magamat,mert Xiumin mindig bánt és azzal fenyegetőzik,hogy megtépi a fülemet,ha hozzád merek érni-mondta lebiggyesztett  szájjal,de alig bírta visszafojtani kitörni készülő nevetését.
-Akkor ne érj hozzám.Ez nem egyszerű megoldás?-kérdetem mosolyogva
-Nem!Nem az,mert nem bírnám ki,látod most sem szóval nem érdekel Minseok-ezzel fogta magát és mellkasát befúrta az én hátam mögé.
-Csak téged fenyeget?-nevettem el magamat
-Nem ,mindenkit.Gonosz vénasszony lett belőle.Egy boszorkány-mondta halál komolyan gondolva
-Nemááár-Chanyeol éppen előttünk ment el,fujjolgó grimasszal az arcán és olyanokat mondott hogy 'pfhüjj'
-Mi van nem tetszik?-kérdezte Luhan kaján vigyorral az arcán (Amit persze Rebeka nem lát,de nektek gondoltam azért elmondom.)
-Nem éppen.Nem,hogy én lennék ott ennek az idióta helyében-mondta előttünk megállva
-Yodaaa!Nee nem akarom,hogy megtépjék azt a gyönyörűséges füledet!-kezdtem el hirtelen jött hiszti rohamom.
-Kedvenc részedet?Na és állj,mi az hogy Yoda?-nézett rám megsértődött fejjel.
-Szerintem ez aranyos becenév..-gondolkoztam el-Legalább is szerintem aranyos és pont illik rád.A kezdetektől fogva így hívlak mióta debütáltatok.Szóltam el magamat
-Mindenkibe van olyan amit szeretsz?-kérdezte leülve mellém Yeol
-Egytől egyig.-bólinottam
-Bennem mit szeretsz?-ugrott hirtelen ölembe Baekhyun aminek hatására nem csak én hanem Luhan is felnyögött mert sokkal nagyobb súly nehezedett rá.És Chanyeol is,de ő nem a fájdalomtól,szimplán csak azt gondolta 'Ennek az idiótának,már megint miért kell mindenhol ott lennie?'.
-Hát benned..-