6.rész

Meglepődött,szerintem nem hitte,hogy szembe merek vele fordulni.
-Hallgatlak-néztem rá keményen.Nem szólalt meg.
-Mit tudsz te rólam,semmit,úgy,hogy szerintem ezt hagyjuk is annyiban.-na igen én elmentem volna,már meg is fordultam és elindultam,amikor halottam,hogy utánam szól.
-Te nem tartozol ide!Még félig sem vagy Ázsiai,nincs itt semmi keresnivalód.Húzz haza.Nem kellesz senkinek.Nem hiányoznál senkinek sem,ha elmennél.Menj vissza oda ahová tartozol.Ne legyél annyira nagyra magaddal,mert hűha kék a  szemed.Kit érdekel?Kit érdekel ,hogy nyugati vagy?Senkit!Akarja egyáltalán valaki,hogy itt legyél?-az üvöltése visszhangzott a folyosón.Megfogta magát és beviharzott a termükbe.Megállt bennem az ütő is.Csak két mondat maradt meg bennem,'Nem kellesz senkinek',Akarja egyáltalán valaki,hogy itt legyél?'. Csak ez a kettő fogalmazódott meg bennem.Mennyire igaza van,istenem mit hitegetem magamat?Anyámnak nem kellettem,simán eladott volna,egy kis szerért,ha arra került volna a sor.Ergo még neki sem kellettem.Jó apa az más,tudom,hogy szeret,de akkor is más , mint egy anya.És egyáltalán akarja valaki,hogy itt legyek?A cég is csak a reklám miatt tart itt,a srácok meg inkább csak elviselnek,Kyunnal és Keyyel is csak mázlim volt,hogy megkedveltek.De tudjátok mit?Nem fog ki rajtam,egy ilyen magamutogató nőszemély.Nem fogok meghunyászkodni ,sem megváltozni miatta.Gondoljon azt amit akar.Már vagy 5 perce állhattam magam elé merülve.Amikor sutyorgásra lettem figyelmes.Egy sötétbarna hajat véltem felfedezni,úgy 180 centi körül.Megindultam felé,vissza terembe,úgy,hogy ne vegyen észre.Benyúltam a résnyi ajtón,és kihúztam Chanyeolt,úgy ,hogy a többiek ne vegyék észre.Bár nem mintha annyira figyelték volna mit csinál.Halkan becsuktam az ajtót ,majd ráemeltem szemeimet.Hűha,tényleg magas.Szinte belátok az orrába.(~kekeke~)
-Hát te?-kérdeztem szemeibe nézve
-Én csak..halottam,hogy..minden rendben?-nézett rám  aggódó arcal
-Miért ne lenne?-vetettem rá egy erőltetett mosolyt.-Halottal mindent igaz?-sóhajtottam egyet.Csak bólintott.
-Felejtsd el ami történt az előbb-néztem kérlelően a szemeibe
-Elfelejteni nem fogom,de nem mondom el senkinek sem.Viszont annak amik Sunny mondott a fele sem igaz.-nézett komolyan a vissza rám.Csak a meglepődöttséget  láthatta rajtam.Elvigyorodott és elkezdett beszélni
-Tudod,én örültem annak,hogy jössz-nézett lefelé a padlóra és cuki kisfiúsan vakargatta a tarkóját,hagytam,hogy folytassa.-Kíváncsi voltam,hogy milyen egy nyugati ember.Sajnos nem láthattam még sokat belőle,hisz nem kezdtük veled túl jól a  kapcsolat elejét,de ezen mi szeretnénk változtatni.-nézett komolyan rám
-Én is ezt terveztem,pont most indultam meg Luhanhoz.-nézetem vissza rá
-Menjünk be- megindult az ajtó felé.
Már 4 órája itt vagyunk,de ez az első nagyobb pihenőjük,ami fél órás,és tegyük hozzá ,hogy MÉG csak a  2.pihenő.
-Várj Chanyeol!-megvártam még hátrafordítja a fejét.-Köszönöm!De legközelebb ne hallgasd ki a  beszélgetéseimet-villantottam rá egy gyors vigyort,csak magasba tartotta hüvelykujját és bement a terembe.Utána nemsoká én is bementem és egyenesen Luhan felé vettem az irányt.Óvatosan megböktem a  vállát mert háttal volt nekem.
-Beszélhetnénk?-nem néztem rá,de éreztem,hogy nem értően fürkészi a fejemet.
Csak elindult előre én pedig követtem,kicsit félrevonultunk a többiektől.Nem szólalt meg,várta,hogy elmondjam amit akarok.Vettem egy mély levegőt,majd szép lassan kiengedtem, és bele is kezdtem a hadarásba.
-Tudom,hogy szemtelen és udvariatlan voltam ,kérlek bocsáss meg,-hajoltam meg,majd benyögtem klt szót magyarul közbe,hogy ne értse-Uram segíts-meg!-majd folytattam koreaiul.-Sajnálom,hogy csúnya dolgokat vágtam,hozzád,rosszul indítottam.Nem kérem,hogy legyünk puszipajtások,de kérlek ne legyünk haragban-monológom végén fújtattam egyet,azt hittem megfulladok a végére.Még mindig nem szólalt meg,így gondoltam felnézek.Na amit ott láttam ledöbbentett.
Engem nézett,de még is el volt bambulva,mozgatta a száját,mintha motyogott is volna valamit,szerintem egy 'mianhae' volt,de olyan halkan,hogy még hallani is alig halottam a hangját.A büszkesége nem engedi,hogy bocsánatot kérjen.Mosolyra viruló fejjel,mind a két kezemmel megfogtam a jobb mancsát és kezet-ráztam vele.Elmosolyodott ő is.
Chanyeol fogta át fél kezével Luhan nyakát.
-Na látjátok a  dolog meg is van oldva,na gyere Bekka,mesélj magadról-ragadott karon és cipelt a terem közepére .Leültünk törökülésbe és mind a 12en figyelmesen néztek rám.
-Mit meséljek?-néztem rajtuk körbe
-Vannak állataid?-kérdezte Kai
-Igen-bólintottam-Van 5 kutyám és egy cicám-
-Mennyi?-kérdezett vissza hüledezve - Nekem is vannak kutyusaim-mosolyodott el.
-Tudod.3 pudli -szóltam el magamat.nemár
-Honnan tudod?-kérdezte meglepődve.A többiek is érdeklődve néztek
-Hát most aztán beégtem-mondtam magyarul,kihasználom,hogy nem értik.Hajtottam le fejemet égő arcal ,rosszabb lehetek most mint Rudolf orra-Ti vagytok a kedvenc csapatom-ismertem be nagyon halkan
-Mi??-kiáltottak fel szinte egyszerre
-Hogy érted ,hogy mi ?-kérdezte Lay a kelleténél hangosabban.
-Hát így,ti vagytok a kedvenceim,ezért jöttem-kezdtem el harapdálni a belülről a számat,így kivülről úgy tűnhettem mint aki nagyon bénán csücsörít oldalra.
-Mi meg így fogadtunk sajnálom-Vágott szomorú fejet Tao is.
-Ugyan-mosolyodtam el halványan
-Noonaaaa,had öleljelek meg!-jött oda csöpögős fejjel Xiumin,akármennyire is próbáltam ellenkezni és még eltolni is,nem hagyat utána beült mellém és ha tehette ölelgetett.
-Jó elég lesz nem vagyok holmi,megvédeni való faj-nevettem el magamat.
-Mit szeretsz csinálni?-kérdezte hirtelen Kris.Hát az nem kifejezés mennyire meglepődtem.Nem mosolygott,de szerintem ez tényleg érdekelte.
-Hát szeretek rajzolni,táncolni és zongorázni is,azt 6 évesen kezdtem,amikor apa elindította a vállalatát..-
-Zongorázni? De hát olyan picik az ujjaid-képedt el Chanyeol és összetette a kezét az enyémmel.Szent a béke,és rohadt közvetlenek lettek.Ez kezd vicces lenni.
-Mit szoktál játszani?-kérdezte Chen engem fürkészve.
-Hát általában kpopot írok át zongorára,de sokat játszok Lisztet meg Bachot is.Szeretem a klasszikus zenét ezért játszok kpopon kívűl azt is.-
-Játszanál nekünk valamit?-csillant fel a  szeme
-Van itt valahol egy zongora ?-kérdeztem,bár tudtam ráa választ
-Itt a kis ajtón bemegyünk,itt van,néha itt szoktunk hülyéskedni-mondta Suho és mindenki megindult utána.
-Na gyere,erre kíváncsi vagyok-ment el mellettem Kris.
Aztaa,na de mit játsszak?
Bementünk leültünk és elkezdtem játszani.
Elkezdtem játszani egy dallamot.Az ujjaim csak úgy siklottak a hangszeren és a hangszer felett. Amikor játszok teljesen átszellemülök és más ember leszek,nem törődök a külvilággal általában. De most,most tökéletesen akartam játszani,hogy ez az általam nagyra tartott 12 tehetséges fiatal elismerjen.Azt szeretném,hogy tudják hogyan is játszom én és milyen is vagyok ÉN igazán.Vége lett a dalnak,csukott szemmel vártam a reakciókat.