24.rész

Song Chanho

Go Songgil

Lee Seungjoon

Park Hyungseok

-Ő itt Park Hyungseok, de nyugodtan hívd csak Seoknak- Rám emelte a tekintetét egy pillanatra elidőzött rajtam,de eléggé érdektelen volt az arckifejezése.~Remek,még több érdektelennel áld meg a sors
- Song Chanho- ő halványan elmosolyodott,egész aranyos, olyan kis világnyomorultja féle személyiség tükröződik le róla , de rendkívül édes pofija van,komolyan ,mintha a középsuliba lennék. Vannak a menők..és van Chanho….bár biztos vagyok benne,hogy ez csak a visszafogott személyiségére igaz, és csak addig , amíg meg nem ismerem jobban ,mert száz ,hogy a lányok epekednek akár csak egy használt zoknijáért is.Bár ez igaz az összes srácra..mármint kinézetügyileg biztosan.
- Go Songgil- komoly mosoly. Oké akkor ő biztos egészen nyugodt, kiegyensúlyozott és félig rideg,de szívet melengető srác.
- És ő itt Lee Seungjoon- biccentett fejével, egy igen markánsan kinéző srác felé. Mindegyikükön volt tetoválás, de ő..Ő vitte a pálmát. Egész bal karja , mind a fel,- és alkarja tele van összefüggő tetoválással. Imádon a tetkókat,sőt a tetkós férfiak a zsánereim és még ázsiaiak is…phuuu. Kalandoztam el egy másodpercre. Persze azonnal meg kellet törni a dédelgetett álmom. Konkrétan rám vágott egy grimaszt. Jó ha te így, akkor én is. Odacsaptam neki egy grimaszt,mire furcsállva rám tekintett.
- Rendben, most, hogy ilyen szép módon megismerkedtetek – célzott Yoshin előbbi pofaváltásunkra. -  Nézzétek, meg az új munkarend beosztást. – Fogalmam sem volt,hogy az ilyet ők hova tűzik ki, de a drágalátos főnők uram  óvatosan egy mágneses tábla felé bökött a fejével. Eltátogtam egy köszönömöt és megindultam a tábla felé. Igazából, mind a négyen beálltak elém, hogy megnézzék és szerény termetem miatt, nem igen láttam túl sokat. Nem vagyok egy félénk lélek, szóval szerintem nekikezdek a programom megtudakolásának.
- Arrébb mozdulnátok, csak egy percre?- kérdeztem tetetett mufurcsággal. Had higgyék csak azt, hogy nehezen vagyok kezelhető. Pedig általában amúgy könnyen közös hullámhosszra tudok kerülni másokkal. Csak pislogtak nagyokat, majd arrébb álltak. Egyedül csak Seungjoon és Seok maradt a táblánál és néztek egyenesen rám. Mi ez? Valami bunkósági combo ?
- Megköszönném, ha pár métert.. mondjuk , úgy négyet messzebb vonulnátok a táblától .- néztem fel rájuk.
- Miért?-  tartott velem szemkontaktust Seok
- Mit miért ?- kérdeztem vissza szintén kapcsolatot tartva. Nem fogom elkapni a tekintetemet. Úgy gondolom , hogy az aki először elkapja a szemeit , az veszít először, mindegy miről legyen szó. És én nem akarok veszíteni. Félre nézett, majd visszatekintett rám .
- Miért jöttél ide?-
- Dolgozni ?!  Szerintem mondjuk ez egyértelmű-
- Nem, nem erre gondoltam- rázta meg a fejét.-  Tizen akárhány  évesen, hogy jutottál arra, hogy ki gyere, ide, hozzánk ?-
- Csak egy évre jöttem ki. És úgy gondolom, hogy ez az én dolgom.- Hangommal éreztettem, hogy a beszélgetést itt kívánom lezárni. Vette az adást, az arckifejezéséből nem azt vettem le , hogy ezzel a válasszal megelégedne,de tulajdonképpen nem is foglalkoztat. Seungjoon nem igazán szeretett volna odébb ballagni, de úgy döntöttem tudomást sem veszek róla. Közelebb álltam a táblához és megnéztem, hogy vagyok beosztva. Ma, vagyis hétfőn Seokkal és Chanhoval vagyok beosztva délelőttre.
- Rebeka ,egy 15 perc és kezdetek. Mi most megyünk, minden mást a srácok elmondanak- intett egyet nekünk Yoshin és kiment a többiekkel,minket magunkra hagyva Seokkal és Chanhoval.
Egy ideig csak dőlöngéltem a lábamon előre, hátra, de megelégeltem.
- Akkor, mit szoktatok ilyenkor csinálni, míg el nem indul a műszak? Vagy egyáltalán, hogy mennek itt a dolgok?- érdeklődtem. Na hát igen Hyungseok nem igen akart kommunikációs kapcsolatba lépni velem, szóval csak Chanhora hagyatkozhatok. Észre is vette, hogy neki kéne bevezetnie a Coffee’s Prince rejtelmeibe. Megköszörülte a torkát.
-  Elmondom az alapokat, szerintem ennél többet felesleges elmondanom, majd megtapasztalod a többit.- bólintott… szerintem saját magának.
- Szóval, itt van a kötényünk.- nyomott kezembe,egy barna és bézs színben váltakozó ruhadarabot , aminek az elejére, a mellkasi részére feketével rá volt hímezve a kávézó neve.
- Munka közben ezt viseled, és össze is kéne fognod majd a hajadat .- Na igen, első látásra azt hinné az ember, hogy egy visszahúzódó  srác, de szerintem meg fog gyűlni a bajom, ezzel a négyessel.
- A beosztás úgy van délelőtt, hogy reggel nyolckor kezdünk, és háromkor végzünk. Közben vannak szünetek, de csak egy személynek, hogy a másik kettő napra készen szolgálatára álljon az összes érkező, itt lézengő, és távozó vendégnek.- végig, csak bólogattam. Ezek igazán ésszerű szabályok. Nem gondolom, hogy szürreálisak lennének a kérések.
- Ilyen gépeken dolgoztál már?- érdeklődött mosollyal az arcán. Úgy érzem, hogy édes a mosolya, de nagyon egy sunyi , persze jó értelemben,  ember van e mögött a mosoly mögött. Bólintottam.
Régebben is dolgoztam már kávézóban, persze azok nem voltak ennyire felszerelve.
- Akkor azt hiszem, ennyi a többit majd megtapasztalod.- Felvettem a köténykémet,összefogtam a hajamat és kezet mostam. 2 perc és kezdünk.  ~ Jöttem, láttam és győzni fogok..vagy is remélem  ~
Már  11 óra és egész jól megy az egész,elég sok vendégünk van. A kiszolgáló pult mögött állok és kicsit el vagyok kalandozva, így nem vettem észre, hogy már állnak előttem és kérni szeretnének.
Felpillantottam, és két rendkívül helyes pofit láttam meg. Tátva maradt a szám. Egy magas vörös hajú manó fülű, egy alacsonyabb oldalt felnyírt szőke unott arcú és egy barna hajú bambi szemű srác álltak előttem.
- Jó napot!  Felvehetem a rendelésüket?- szabályszerűen elkántáltam a szöveget mosolyogva.
- 3 sima kávé, egy forró csoki , egy jégkása és egy csokis fagyi csoki öntettel lesz a rendelésünk- mutatta meg gyönyörű szép fogsorát a manó- Kérünk még valamit?- fordult a mellette álló két srác felé.
- Igen!- tette fel a mancsát a bambi szemű. Úristen olyan , mint egy kisfiú, nagyon édes.
-  Na, mit kérsz Luhan ?- mosolygott rá a vöröske.
-  A hölgy telefonszámát- nézett rám kiskutya szemekkel.  A szőke hajú csak megforgatta a szemeit és el is vonult tőlünk. Először tágra nyíltak a szemeim, de aztán elnevettem magamat.
-  Ember, ne legyél már ilyen nyálas- nevette el magát a titokzatosan magas és mindig mosolygó manó.
-  Sajnálom, de gyerekekkel nem foglalkozok- mondtam oda neki mosolyogva. -  És ezzel a kiskutyaszemekkel menj az ötéves kislányokhoz, náluk tuti nagy sikered lesz. -  Kacsintottam rá és dobtam oda neki egy cukorkát, mint az öreg nénik a kisgyerekeknek. A vörös elnevette magát, majd hátba veregette barátját, aki felfújt arccal a cukorkát vizslatta, majd rám emelte tekintetét.
- Ez nagyon csúnya volt – nézett rám mosolyogva bambi
- Igazán sajnálom- tetettem szomorúságot
- Segíthetek még valamiben?- kérdezte éllel a hangjában Seok tőlük, miközben csípőjével kicsit odébb lökött a pult mögött feltűnés mentesen .  A  vörös óriás kicsit visszább vett a mosolyából , és csak annyit mondott, hogy nem köszönöm.
- Akkor várjanak az asztaluknál, ha kész a rendelésük, azonnal kivisszük- ezzel szinte rájuk parancsolt, hogy üljenek le a helyükre. Hát ez meg… ?