-Rebekaaa- arra ébredek,hogy az én drága anyukám egy fakanál végével bökdös.Igen sajnos annak a fakanálnak a másik fele igen szépen tele volt főzési maradványokkal.De várjunk csak,én az előbb...álmodtam volna?Kár pedig olyan helyes volt az a gyerek..vagyis azt hiszem.Nem emlékszem pontosan..csak arra,hogy nem itthon voltam és helyes fiúkák vettek körül.Megmosolyogtam saját gondolatmenetemet és anyámra emeltem a tekintetemet.
-Mi az?-érdeklődöm
-Csak annyi,hogy most kezdj pakolni a bőröndödbe-mondja nemes egyszerűséggel.
-Mi van ? - kerekednek el szemeim.
-Mész Koreába apád főnökével,na gyerünk-gyerünk-legyezget a kezével.
-Mi bajod van anya?- szólók rá úgy 35x több decibellel.
-Nincs időm elmagyarázni..vagyis...ahj- ült le az ágyam szélére-Bocsi csak..annyira boldog vagyok,hogy kimehetsz álmaid országába és..azt akarom,hogy semmiképp ne maradj le róla.-nézett a földre
-Anya..imádlak..de mond el lassan és érthetően szépen kérlek- kezdtem kíváncsiskodni
-Apád főnökének a felesége ugye Koreai -bólintok- És Krisztiánnak el kell mennie Koreába egy 1 éves üzleti útra rengeteg tárgyalással megspékelve,de a felesége nem tud vele menni tolmácsolni,mert az apja stroke-ot kapott nemrég és itthon kell maradni a gyerekek miatt is-
-Uhh..szegény..-húztam el a számat- Folytasd
-És hát megkért rá,hogy engedjünk el vele téged,hogy a tolmácsa legyél..egy vacsora alkalmával említettük neki,hogy anyanyelvi szintre fejlesztetted a nyelvtudásod 7 év alatt...és mi elengedtünk- nézett rám mosolyogva.
Nem kapok levegőt,az egész testemet futótűzként járja át a izgatottság és a boldogság felismerése.
-..Komolyan?- Nem lehetett hallani a hangomon,hogy remegne,pedig belül már rég azt éreztem,hogy mindjárt szétrobbanok az örömtől.
-Igen..úgyhogy csomagolj...ma este 8kor indul a gépetek.-több se kellett azonnal anyum nyakába ugrottam és könnyel teli szemekkel néztem rá.Nem kellett semmit mondanom,tudtam,hogy megérti a hálámat.
*Órákkal később*
Már a gépen ülök.Jobban izgulok,mint a kis érettségin 11.be.Basszus..terveztem,hogy kijövök ide,de majd ha csak lesz pénzem...erre épphogy letettem az érettségit ,már itt is vagyok.Hihetetlen.
-Tudod-szólt hozzám Krisztián.Na igen ,Krisztián egy eléggé szemre való pasi.Magas,közepes termetű,se túl szálkás,se túl izombuzi ( már elnézést a kifejezésért). Gyönyörű mélykék íriszei csak úgy kitüremkednek lazán beállított sötétbarna haja mellett.Enyhén borostás,de istenien áll neki.Komolyan ,ha nem lenne közöttünk 14 év és nem lenne a 'nem hivatalosan' fogadott keresztapám rámozdulnék.( ke-ke-ke).
-Igazából ,csak azért hoztalak ki magammal,mert tudom,hogy imádod ezt a kultúrát és az országot.Ez a ballagási ajándékod másik fele.-mosolyog rám
-Imádlak- mondtam neki vigyorogva a tájat nézve.
-És ez még nem minden- rákaptam a tekintetemet.
-Nem kell tolmácskodnod,ha van kedved mehetsz részidős munkába,ha nincs akkor csak lézengj és nézz körül,találj valami elfoglaltságot az egy évre.Külön lakást kapsz.Ezt anyudékkal béreltük ki neked közösen.Nem leszek messze,de túl közel se.- kacsint- És a pénz miatt ne aggódj,mindent én fizetek,mintha tényleg együtt laknánk ezen a kis 'nyaraláson' csak kis különbség az,hogy külön életet fogsz élni.- kikerekedett szemekkel néztem Krisztiánra.
-Ti megbuggyantatok ?- ez volt az első mondat ami kicsúszott a számon. Hangosan elnevette magát.
-Mivel érdemeltem ki én ezt a bánásmódot? Tudtommal nem írtam még bestsellert ,és nem oldottam meg egy gyilkossági ügyet sem..szóval...- néztem rá sejtelmesen
-Anyádéknak már elküldték az érettségi eredményeidet- vigyorog rám sunyin.
-Ne mond,hogy...- képedtem el
-De ..nem lett 3-nál rosszabb és csak 2 lett az szóval..- mosolyog továbbra is
-Hát azt meg,hogy ?- képedtem el - Félévkor 4ből sikerült megint megbuknom..oké,hogy tanultam..na de ennyire ?- lepődtem meg saját eredményeimen.Igazából boldog volta,de nem voltam hirtelen képes felfogni,hogy hogyan is sikerült ez ilyen jóra.
*Órákkal később. Incheon-i repülőtér *
Érzem,ahogy fejem billeg fel- le ,de erőm nincsen kinyitni a szemeimet.Azt is érzem,hogy valaki bökdösi a bal vállamat.És még azt is érzem,hogy itt van vége ennek a hosszúra nyúlt repülőútnak.Leszálltunk az Incheoni repülőtéren.Rengeteg Ázsiai ember...az álmom valóra vált. Kicsit ferdén néznek minket, nyugatiakat...de huuuhhh annyira jó lesz itt.
Megkerestük a csomagjainkat a poggyász szállítóban.Én az egész életemet kihoztam kb.Két hatalmas bőrönd + 1 nagy sporttáska.
Kimentünk a csomagjainkkal a parkolóba,már gondoltam leintek egy taxit vagy valami,amikor Krisztián nemes egyszerűséggel kivett a zakója belső zsebéből egy hiper szuper kulcsocskát és egy jaguár xy riasztóját csipogja ki. Na jó az állam,itt már a földet verdeste. Oké..én vágom,hogy pénzes meg minden..na de ennyire ?!
-Csukd be a szád és hozd a csomagjaidat.- vigyorogva sétál el előttem.
-Ahhhaaaaa- húztam el a végét.Fogtam a kis cuccocskáimat és megindultam utána.
Megfogta és bepakolta őket.Beültem az anyósülésre,és kikerekített szájjal bámulatom körbe a kocsiban.Hihetetlenül gyönyörű.Krisz besszált a kormány mögé és lassan,de biztosan elindultunk.Krisztián Younha miatt élt itt egy darabon,szóval kiismeri magát. Kb egy órája utazhattunk ,amikor megálltunk egy hatalmas épület előtt.Rengeteg ház van itt egymáson..kb mint pest belvárosa,csak jóval nagyobb és több az ember.Minden ház aljában üzletek,kávézók,kisboltok és minden amit el lehet képzelni.Kriszti leparkolt én pedig rápillantottam.
-Megjöttünk..nézd az ott középen.Abban a házban van a lakásod.- átemeltem rá a szemeimet.Ez a ház nem volt olyan hatalmas.Átlagosnak mondható. Kb , ha 8 lakás lehet benne. Kiszálltunk, és az engem mindenhova cipelő zakós úriember,megfogta az életemet hordozó bőröndöket és elkezdte felcipelni.
-Na indulj meg,ha kíváncsi vagy a lakásodra- szól vissza.Abban a percben feleszméltem és utána masíroztam. Felmentünk a második szintre. Lift nincs,lépcső van. Hát igen, nincs mit tenni régi,de nem mellesleg gyönyörű építésű ház.Felbaktattunk a második emeletre.Két lakás van ezen.Egy ami az enyém,és egy amiben nem laknak.Megálltam az ajtóban,Krisz a kezembe nyomta a kulcsokat én pedig beletettem a zárba és elfordítottam a kulcsot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése