25.rész

Megrántottam a vállamat . Mit érdekeljen?
Éppen fordultam volna meg, hogy elkészítsem a rendelésüket, amikor megláttam egy kezet felemelkedni.
- Még egy szalámis szendvicset is. Kösz !- konkrétan  a vendéglátásban előforduló parasztság határát súroltuk, most ezzel a helyzettel. Még csak rám sem nézve monoton hanggal, mintha valami pincsi lennék parancsol. Ha nem vendég és kiszolgáló félként lennénk, tuti , hogy beleépíteném a fejét a falba, de most egyenlőre nem szeretném, hogy már az első napomon, már a főnökömet kérjék. Ráadásul ez a savanyú képű szőkeség meg sem érné.
-Igenis- sziszegtem fogaim között.
Megfogtam 3 kávés poharat (olyasmik, mint a starbucksos poharak, csak más a mintájuk) és beraktam a gépfejek alá. Hagytam,hogy tegyék a dolgukat és addig nekiálltam a szendvicsnek. Kettévágtam a zsemlét, vékonyan megkentem vajjal, beleraktam a szalámit , sajtot, pirított-hagymát és a majonézt, hisz utólag ideköpte, hogy azt is akar bele. Közben halkan dudorásztam , énekelgettem.
- Vaj , szalámi, sajt - ismételgettem ritmusra, miközben készítettem, ennek a tajparaszt élőlénynek a kajáját. Lefőtt a 3 kávé , rájuk tettem - az amúgy tök multifunkcionális - tetejüket és a már elkészített szendvics mellé csúsztattam őket. Időközben feltaláltam magamat a pult mögött.Nekiláttam a forrócsokinak is . Tetejére tejszínhabot nyomtam és megszórtam fahéjjal. Majd belecsúsztattam egy hosszú nyelű kiskanalat a nagy üvegpohárba, ügyelve a tejszínhab tökéletes formájára. Egy 5 dl-es pohárba vegyesen töltöttem jégkásást és beleszúrtam egy kacsacsőrű Kerry színű szívószálat. Ügyelve , hogy ne olvadjon el , utoljára a fagylaltot készítettem el. Miután végzett a gép  leöntöttem csokiöntettel és ajándékba raktam rá egy cseresznyét is.
Felpakoltam őket a tálcámra.
- Ne vigyem ki én ?- kérdezte mosolyogva Chanho
- Megoldom- mosolyogtam vissza. Szemem Seokra tévedt. Felhúzta felső ajka bal oldalát egy gyönyörűséges grimaszba, majd visszafordult mosogatni . Összeszorított szemekkel kiöltöttem rá a nyelvemet.
-Láttam- ijedtemben megugrottam egy kicsit és elhűlve tátott szájjal néztem Seokra.
- Nem én voltam- És azzal a lendülettel megindultam kiszolgálni a vendégeket.
Az asztalnál ült a három srác akik a pultnál voltak. Plusz még másik 3, egy alacsony és nagyon édi pofijú , egy szőke ,aki hasonlít egy  pandára és egy barna hajú.Megálltam előttük.
- 3 kávé ?- kérdeztem körbe. A szemforgatós szöszi ( még  a pultnál ), az alacsony és Pandi feltették a  kezüket, én pedig letettem eléjük a kért terméket.
- Jégkása?-
- Én - szólt oda a barna hajú, és amikor letettem elé kacsintott egy aprót. Behunytam a szemeimet,aprót ráztam a fejemen és közben enyhén elmosolyodtam.
- Forróc..- végig sem mondtam, de Bambi már szinte az arcomba mászva, árgus tekintettel figyelte a kezemben lévő, meleg , folyékony és csokidarabkás italt. Mintha ez lenne a világ legjobb dolga. Elkuncogtam magamat , majd a kezébe nyomtam.
- Akkor a fagyi gondolom a magáé- mosolyogtam a manóra. Rám villantotta 1000 wattos mosolyát, és megköszönte, hogy elkészítettem neki.
Megfogtam a kis tálat , amin a  szendvics van és egy szalvétával egyetemben a mufurcherceg elé tettem le.
-Egészségükre ! - Meghajoltam. Épphogy elindultam , utánam szólt a szenyó tulajdonosa.
- Minek hajoltál meg ?- Rám se nézett, csak irdatlanul tahó hangon szólított meg, utalva a nemzeti hovatartozásomra. Az elmémben már rég ezt a párbeszédet folytattam le saját magammal-
~ Voltál már megverve? Nem !? Na majd most leszel ! ~ és mint egy mostani ribanc a telefonjáért szétcsapom az illetőt, ha elveszik. Na így fogom megverni... a képzeletemben ( T_T )
Visszafordultam és mosolyt erőltettem magamra.
- Illedelmes szerettem volna lenni magukkal és, ha nem tettem volna, azt is szóvá tenné. Meghajoltam még egyszer, direkt az ő irányába és cinikusan rámosolyogtam.
Újból elindultam , de Chanho termett mellettem.
- Szüneted van- mosolygott rám azzal a cuki visszafogott kisfiús arcával.
- Biztos? Ne cseréljem fel Seokkal? Én még elvagyok, de gondolom neki már pang a  tüdeje.-
- Honnan tudod,hogy dohányzik?- lepődött meg
- Hát halottam  a hangján- már éppen kezdett volna csodálni- Vicceltem- mondtam neki faarccal, miközben a szám egyenesre volt húzva ( ilyesmi) :

-Láttam reggel- kacagtam el magamat , fejét látva.
Az arcáról konkrétan egyből lefagyott a mosoly, helyét
egy tátott szájú, homlokráncolás vette át, amolyan
,, Ez most komoly ?! " kifejezéssel.
Egy kezet éreztem a jobb karomon, ami hátra, egy székre rántott. Megilletődve a kéz tulajdonosára néztem.
- Hát te meg ?- néztem értetlenül Bambira
- Ha már, úgy is szüneted van, akkor nyugodtan leülhetsz beszélgetni, nem ?- nézett rám kissé lekonyult szájszéllel, kérlelő szemekkel és kissé pufi pofival. Olyan édes, mint egy kisfiú, akit addig szorongatnál, még észre nem veszed, hogy szegény gyerek nem kap már levegőt.
Muszáj volt megmosolyognom.Arra jutottam, hogy végül is , nem halok bele, ha leülök kicsit barátkozni.
Befordultam az asztal felé és végignéztem a srácokon. Egytől, egyik kifogástalanul néztek ki. Mintha, egy fotózásról rángatták volna el őket. Kusza, de mégis gondosan beállított hajak, stílusos ruhák , de mégis irdatlanul seszkin ( igen én így írom , kekeke~ ui: bocsi ha valakit zavar ) állnak rajtuk. Egytől, egyig. Még a tahókirály is - a személyiségétől eltekintve- istenien festett.
- Én Chanyeol vagyok- szólalt meg az óriás manó.Majd sorban mentünk a  többiekre.
- Ő itt Tao, Xiumin, Luhan, Baekhyun - a legjobb haverom- és a mi  fapofájú, drága  barátosnénk Sehun.
~ Barátosnénk ?~ kérdeztem meg magamban.Alig bírtam visszafolytani a nevetésemet, így kicsi és halk krahácsoló hangok jöttek ki , de nem volt feltűnő. Hamar uralmam alá hajtottam a helyzetet.
- De ne parázz,nem mindig ilyen unalmas, néha tud viccesen depressziós is lenni- vigyorgott rá, ezen el kellett kuncognom magamat.
- Téged, hogy hívnak? Milyen származású vagy? Hány éves vagy? Hogy- hogy kijöttél Koreába? - és ezekhez hasonló kérdésekkel bombáztak. Hirtelen nem is tudtam melyikre válaszoljak először.
-Öööö.. A nevem Rebeka és Magyar vagyok, 18 éves. A családunk egyik barátjával jöttem ki. - hadartam el egy szusszal.
- Férfi? Ha igen, akkor házas ugye?- érdeklődött egyből Luhan
- Hát ez meg milyen kérdés volt?- nevette ki Xiumin a kis Bambit
- Mindenre fel kell készülni- rántotta meg a vállát
- Már miért kéne neked erre felkészülnöd ?- kérdezte Tao vigyorogva
-Hogy tudjam , hányadán állunk- bólogatott elismerően.
Tao elkezdett  vonyítani,de olyan viccesen, hogy alig bírtam visszatartani a röhögésemet.
- Most mit visítasz ?- kérdezte Luluelkomorodva, tudva, hogy őt nevette ki.
- Már, hogy lenne neked , nála esélyed ? Meg amúgy is , tuti azzal van együtt akivel kijött- motyogta Tao, nevetéstől könnyes szemekkel. Hangosan elnevettem magamat
- Most min nevetsz? Nincs igazam ?- nézett rám ,szája szálán enyhe mosoly bujkált.