19.rész

-Mi?Akkor most,ő...hova is tartozik valójában?-kérdeztem meg halkan.
-Sehova.-mondta rideg hangon Sehun,miközben felült a kanapén.Meghallotta volna? De hisz az előbb még ott pihent.Tekintettem le a magamban említett helyre.
-Az..-próbáltam volna magyarázkodni,bár fogalmam sincs miért akartam ennyire görcsösen kimagyarázni magamat.Suho közbeszólt,gondolom oldani akarta a hangulatot.
-Rebeka ,ha nem gond akkor beszólunk a főnöknek,hogy most egy darabig nem fogsz dolgozni,és velünk megjelenni.-
-De hát,mit fog szólni?És , miért is.?-gondolkodtam el.
-Ne aggódj ,ő majd megérti-mosolygott rám Lay
-Nézz már magadra!Tiszta heg vagy.Így akarnál megjelenni akárhol is?!-nézett rám hideg,szúrós pillantással Sehun.Nem is törődve azzal,hogyan is nézek rá,fogta magát és egy szó nélkül elindult felfelé a lépcsőn,gondolom a szobája felé.Nem mutatta,még egy hangot sem adott ki.De biztos iszonyúan fájt neki,minden egyes mozdulat.Hát úgy néz ki a meglepettségi sokk eddig tartott,ugyanis felszisszentem.
Minden egyes sebben  elkezdtem elkezdtem érezni az égető, idegtépő fájdalmat.
-Jól vagy ?- kapott kezem felé Chen.Erőltetett mosollyal az arcomon  óvatosan bólintottam.Megbántottam Sehunt. Most,hogyan békítsem ki?
-Mit szólnál,ha te is felmennél pihenni?-kérdezte tőlem,aggódva Suho.
-Lehet,jobban járok-hajoltam a fejemmel egy aprót.
-Akkor elmegyünk beszélünk a főnökkel-szegezte a mondat első felét nekem.-Chanyeol!-fordult felé Suho-Te maradj itt és ápold le a sebeit.Tennünk kell valamit.Kit tudja mikorra gyógyulnak be a  hegei.-bólintott.-Amíg Chen felkíséri Rebit addig beszéljétek meg Layyel mi lenne a legalkalmasabb.-
-Rebeka-fordult felém Lay-Sajnálom,de valamiért az erőm...nem nagyon akar működni nálad-Vakargatta a tarkóját kínosan és kerülte a tekintetemet.
-Ugyan-mosolyodtam el,már amennyire az arcomon lévő sebek engedték-Már így is bőven elég amit értem tesztek-hajoltam meg.Chen kicsit megrántotta a karomat óvatosan,ezzel jelezve,hogy induljunk meg felfelé.Elindultunk,de a lépcső alján megtorpantam.Sehun állt a tetejénél.
-Szóljatok már ,hogy egy darabig én is itthon fogok hikomatot játszani.A többit intézettek el kérlek..(értek ez alatt: fotózást,show-műsorokat,találkozókat*nélküle*)-mondta hidegen,miközben engem nézett kifejezéstelen arccal.
-Bahhh..-rázott ki a  hideg-Komolyan...hidegebb,mint Kris-fordítottam el a fejemet jobbra és mondtam nagyon halkan,felháborodott hangon magamnak.
-Mi?-kérdezte furán Chen
-Semmi-semmi-legyeztem meg unottan a kezeimet-Menjünk!-mondtam,miközben láttam,hogy Sehun durcásan visszavonaglik a szobájába.Aissh..komolyan..rosszabb,mint egy hisztis tyúk.Azért annyira nem voltam gonosz,csak meglepett inkább. Már fél testemmel bent voltam az ajtómon,de Chen megfogta óvatosan a  csuklómat,és marasztalt.Értetlenül fordultam vissza.
-Ne aggódj miatta.És ne is vedd komolyan.Közülünk ő a hiszti királya,napod kérdése és normális lesz megint-mosolyodott el.Napok kérdése?Hahh..napok kérdése?!Én nem érek rá.Nincs kedvem vele rosszban lenni.Oké akkor ez lesz...valahogyan kibékítem!Igen! Acha-Acha Rebeka!Hwaiting!
Csak mosolyogva,hajoltam egy aprót a fejemmel és bementem a szobámba.
-Aish!Teljesen kiütve érzem magamat!-kaptam fejemhez-Le kéne pihennem?-Úristen!Mi a franc?Ne..csak azt ne mond,hogy már magamban is beszélek???!Kaptam fejemhez és borzoltam össze a hajamat.Komolyan ebben a házban megőrülök.Szerintem ezt az egészet csak beképzelem magamnak és tuti mindjárt felkelek az álomból és ott fogok tartani,hogy a töri tz közben aludtam,be és üvöltözve ébredek mega  felénél,hogy: Ne Sehun!Kérlek ne haraguuuuudj! ( T_T )
-Ami azt illeti,nem.Én nem az a típus vagyok aki könyörögne.Inkább megpróbálok kedveskedni,hogy magától változzon meg.-gondolkoztam el megint hangosan.Tényleg ennyire hülye lennék?Tuti megütöttem a fejemet is elég szépen.. Átöltöztem pizsomába.
Ásítva nyújtózkodtam egyet és azzal a  lendülettel be is dőltem az ágyba.El is nyomott az álom.Hulla voltam.
Arra ébredtem,hogy valami langyos,nedves és ráadásul büdös dolgot simítanak a sípcsontom felett elhelyezkedő bőrömhöz.Kicsit meglepődtem,de erő nem volt megmozdulni.Csak a fejemet emeltem meg,hogy körbekémlelhessek ki ez a merész ember..öhh vagy vámpír..vagy farkas..ahh mindegy valami ilyesmi.Körbenéztem és egy edényt véltem felfedezni benne rejtegetve a bűzölgő gyógynövényes oldattal,és Chanyeolt láttam meg kezében egy konyharuhával. Chanyeol szorosan összeráncolt csukott szemekkel és elfordított fejjel végezte el a gyakorlatot.Elkuncogtam magamat a látványon.Rám kapta a tekintetét.
-Ez..ez nem az aminek látszik-kezdett el vörösödő fejjel magyarázkodni
-Ne aggódj-vágtam szavába-Tudom,hogy csak segíteni akarsz.Semmi rossz szándékot nem képzeltem mögé-mosolyodtam el és vetettem vissza fejemet a puha pánrák közé.
-Igen!Pontosan-csapot tenyerébe,amolyan ,,nyert ügyem van "fejjel .Persze tudom,hogy tényleg nem akart semmit sem.Ahhoz,már túl jól kiismertem,hogy tudjam mikor jön úgy zavarba,hogy valami rosszat is csinált mellé.-A fej elfordítás pedig...nem miattad,inkább miattam-fordította el a fejét.
-Micsoda?-kérdeztem érdeklődve
-Telihold lesz-nyelt egy nagyot.Szinte saját magamon éreztem nyelésének pillanatát.
-Mit értesz telihold alatt?- néztem rá érdeklődve ,összehúzott szemekkel.Nem válaszolt,helyette inkább belemártotta az anyagot a gyógynövény áradatba és kezdte el óvatosan beborogatni vele ,sebekkel teli combomat.(Rövid nadrág a pizsi alja ). Felhúzta a z orrát és grimaszt vágott.Hát persze!Ez nekem is orrfacsaróan büdös.Akkor ő ,így az ezerszer jobb farkas szaglásával mit élhet át?Szegény..
-Figyelj!Meg tudom csinálni én is....-nyúltam keze után,hogy kivegyem belőle az anyagot.
-Hagyd csak!Rám lettél bízva,szóval neked semmi közös ahhoz ,hogy mit csinálok-vágott pökhendi fejet.
-Mármint nekem?-döbbentem le-Az én testemről van szó-vágtam a fejéhez
-Jó az részletkérdés-gondolkozott el a plafon felé emelve tekintetét.
-Ja hát persze.Igazad van..Idióta vagy..-röhögtem el a végét.Csak egy 1000 wattosat kaptam (mosoly)
-Most pedig dőlj hátra,kényelmesedj el..és érezd törődésemet-vigyorodott el megint.Imádom a mosolyát.Mindig boldog.Emiatt nekem is mosolyogni van kedvem.Hihetetlen egy ember.
Alig egy perce kezdhette el a leápolásomat,amikor egy morajlást ,majd hangos morgást,vicsorgáshoz hasonló hangot halottunk meg. Lehajtotta a fejét és becsukta szemeit.Sóhajtott egyet,majd felnyitotta pilláit,már a vele szemben lévő fal felé.
-Úgy látszik,valakinek nem tetszik,hogy hozzád merek érni-mondta a szememre kapva a tekintetét.
-Mi?-kérdeztem kábultan.Ugyanis 1, megremegtem attól az elszánt pillantástól 2, borzongást ébreszt bennem ez a mély hang 3,Éppen egy rohadt helyes pasi ápolja le a testemet.
Valljuk be.Chanyeol kik*rt jó pasi,remek hanggal és testi adottságokkal.Elkezdett bizseregni a bal kisujjam.A fonál lenne?Képedtem el .Lehet,hogy....mindegyikükre így reagálnék?
-Chanyeol!-hallottam meg Kris hangját felordítani a földszintről.Yeol vágott egy grimaszt,majd egy igazán meglepő tettet hajtott végre..Lassan közel hajolt arcomhoz,lehunyta a szemét és lágy csókot lehelt homlokom közepére.Annyira meglepődtem,hogy még becsukni sem volt időm a szememet,perzse..nehogy véletlenül is olyan lehessen mint a filmekben.Rám villantotta azt a tipikus Chanyeol vigyort és már lent is volt a földszinten.
Mint kiderült,a srácoknak el kell utazniuk egy hétre Kínába.Sehun marad velem (automatikusan,hiszen ő is le van amortizálva),nehogy még egyszer megtörténjen ilyesmi és én pont rosszkor legyek rossz helyen.
*Este,a többiek már elmentek*
Erőt vettem magamon és felvettem a köntösömet,majd megindultam ki a szobámból.Előbb halottam,hogy kibattyogott a szobájából az a  bizonyos személy és lement az alsó szintre.Levonszoltam magamat a lépcsőn.Na ezt úgy képzeljétek el,mintha egy nagy dagadt puding borult volna lassan le a lépcsőn.Fokról fokra,fejről,lábra.
Becsoszogtam a konyhába egy pohár vízért.Éppen csöngettek.Nem kerítettem nagy figyelmet ennek.Tudtam,hogy az a bizonyos személy úgy is megy és ajtót nyit.Meg is történt.A konyhapultnak dőlve figyeltem,ahogy kinyitja az ajtót és átvesz egy csomagot.Aláírta a papírt és azzal a  lendülettel rácsapta a  szállítóra az ajtót és megindul felém.A kezembe nyomta a csomagot.
-Ez..neked-rám se nézett csak odadobta a kezembe.
-Nekem?-képedtem el-Kitől?-fordultam felé
-Honnan kéne tudnom?-vágott flegma fejet-Amúgy nincs is rajta...-enyhült meg.Ahha,most megvagy!Megnézted,hogy ki küldhette. Bement a nappaliba és lehuppant a kanapéra tv-t nézni.
Leraktam a  pultra a csomagot és mellé a poharat.Kicsomagoltam.Egy fekete képkeret volt benne,fejjel lefelé fordítva.Mit sem sejtve kezembe vettem a portrét és magam felé fordítottam.Hatalmasat sikoltottam és ijedtségemben eldobtam a képet a földre,annak üvege betört.Eközben kicsit hátraléptem,ennek következtében levertem a poharat a földre..és ahogy aprót léptem hátra beletapostam a temérdek üvegszilánkba és ismét felsikoltottam,de most  a fájdalomtól. Sehun,a semmiből egy másodperc alatt ott termett mellettem és már két keze között fogta felkarjaimat.Le voltam sokkolva,de nem a  fájdalomtól,sokkal inkább a félelemtől,ami a kép láttán hatalmába kerített.
-Mi az?-kérdezte aggódva Sehun.Látva,hogy nem válaszolok,már egy ideje rám ordított .-Azt kérdeztem,mi történt???!-
-O-ott....-mutattam alig hallható hangon a képkeret irányába...