-Figyelj -szóltam hozzá halkan.Úgy tűnt feleszmélt és rám emelte tekintetét ,már úgy istenigazából.Nem szólt egy szót sem.Várta,hogy folytassam.Szeme színe vörösen izzott.Megijesztet ez a Sehun.
-Szerintem jobb lenne,ha most arrébb mennél.Ezt majd én elintézem...-próbáltam magamat is meggyőzni.Ugyanis a portré képe beleégett az emlékezetembe.Fel-felvillanva hoz ismét hátborzongató félelemet rám.Elengedte karjaimat.Megpróbáltam hátrálni egy lépést,de amint megmozdítottam egy kicsit is a lábamat a talpamat éles fájdalom kerítette hatalmába.Összeszorítottam szemeimet és fogaimat.Sehun szeme visszaváltott eredetibe egy pillanat alatt és utánam kapott.
-Ne aggódj,vissza tudom fogni magamat.Nem foglak bántani..tudod egy félvér még lehet normális-szúrt oda.Még mindig haragszik amiatt,hogy megkérdeztem,hogy akkor ő mi is?De hát ebben mi megsértődni való van?Nem értem.
Nyelt egyet majd,óvatosan és lassan átcsúsztatta karját hátamon ás karjaim alatt,majd lassan becsúsztatta kezét combjaim alá és még nagyobb óvatossággal emelt meg.Kivitt a nappaliba és lerakott a kanapéra.
-Maradj nyugton és meg ne mozdulj!-parancsolt rám erélyes hangon.Kiment az előszobába,majd egy fél perc múlva egy elsősegélydobozzal a kezében tért vissza.
-Feküdj el,a lábad legyen az ajtó irányába.-mondta-Oké,most csússz lejjebb és tedd ki a lábadat a karfára.-odahúzott magának egy széket ,leült rá és az ölébe vette a kötszerekkel teli dobozt.
-Lehet,hogy nagyon fog fájni,de bírd ki.Összesen 12 szilánk ágyazódott bele a lábaidba.A balba 7 a jobba pedig 5.Ki kell szednem őket.-nézett át lábaim felett rám.Csak hümmögtem rá.
-Oké akkor lássuk csak..-fogott a kezébe egy orvosi csipesz félét .Igazából nekem pont olyan volt mint egy szimpla szemöldökcsipesz,de ez biztos valami atom steril,az állam ajánlotta orvosi csipesz.Ráfogott az egyik szilánkra vele.Csípő fájdalom nyilallt belém.Halkan és fájdalmasan felnyögtem.Megemeltem fejemet és a koncentráló arcát fürkésztem.Patakokban folyt a verejték az arca oldalán és a homlokán.Szeme a vörös és a barna szín között ingázott.Biztosan brutálisan fájdalmas lehet visszafognia magát,miközben a vérem éppen a kezei közt...
Már az utolsó szilánknál tart.Tényleg tudom,egyesével számoltam a sikeresen kiszedett darabkákat.Kihúzta az utolsót is.
-Na most ez baromira fog csípni,de viseld el.-mondta egyszerűen és csak úgy lazán ráöntött a lábamra valami kenceficét.Na igen de egy szóval sem mondta,hogy az színtiszta desztillált etil-alkohol(etanol).
Na igen a nőies lányok ilyenkor halkan felsikoltanának....Maradjunk annyiban,hogy én csak ''visszafogottan'' felordítottam.
-Ez finom és nőies volt-mondta nevetve
-Jó próbáljuk ki rajtad is,meglátjuk mennyire leszel finom és nőies-borult el az agyam az égető fájdalommal és válaszoltam a kelleténél is ingerültebben.
-Hidd el...tudom milyen,szóval ezt hagyjuk csak-komorult el.Megszeppentem.Jó hagyjuk.Gondoltam magamban,neki meg nem mondtam egy szót sem.Kezeibe fogta először bal,majd jobb lábamat és gondosan bekötözte őket.Ha ilyenek történnek velük,biztos egyfolytában vannak fájdalmaik...milyen lehet,így élni?Odaállt elém.
-Mit szeretnél?-néztem rá a kanapén fetrengve.Nem válaszolt.Egyszerűen felkapott a karjaiba.
-Ya!Tudok a saját lábaimon is járni!-vágtam hozzá.Hirtelen megállt.
-Szeretnéd kipróbálni?-nézett rám semmitmondó arccal.Belegondoltam és talán ez nem is olyan jó ötlet.
-Felejtsd el amit mondta.Jobb ha ma már,nem foglalkozol azzal amit mondok,a feszültség beszél belőlem.- felértünk,de meglepettségemre nem az én szobám irányába indultunk.Bementünk a szobájába és letett az ágyra.
-Hát most meg mi van?-pillantottam fel rá meglepődve,tágra nyílt szemekkel.
-A szobád.-
-Igen, van szobám.Mi is a probléma itt?-
-Mi lenne,ha egy kicsit visszavennél?- emelte meg hangját
-Bocs-hajtottam le a fejemet-Folytasd-néztem fel ismét rá
-Szóval-kezdett bele megint.-Tudtam,hogy valami furcsa illatot éreztem,amikor hazajöttünk Kínából,de csak azt hittem Xiumin vett valami új parfümöt magának,hogy lenyűgözzön téged-elkuncogtam magamat.Igen ez talán tényleg Xiuminra vallana.-De nem ő volt az.Bementem a szobádba és alaposabban körbenéztem.Be voltál poloskázva és kamerázva.Ezek nagyon fejlett ketyerék,mi a francot akarhatnak tőled?Nem elég,hogy a lidércek rád szálltak,már az emberek között is vannak mániákus követőid úgy látom.-elgondolkoztam.Hát persze!Ez csak Benedek lehet.
-Nem,ami azt illeti,ez Benedek lesz..-halkultam el.
-Benedek?..Az a Benedek?-kerekedett ki a szeme
-Valószínűsítem.Az apja egy műszakicikkekel foglalkozó céget vezet.És ő is konyít valamit a high-tech cuccok világához.Ráadásul lent az a portré.Most már az is bizonyos ,hogy azt is ő küldte.De honnan a f*szból tudja,ő,hogy én itt vagyok?!-estem pánikba.Utálom,félek tőle,gyűlölöm,nem akarom.Nem akarom,hogy megint látnom kelljen.
-Hé hé nyugii-jött közelebb és ült le velem szemben az ágyra.Én fent ültem a párnáknál ő pedig az ágy közebén törökülésben.
-Ő egy pszichopata...nem tudod mire képes-néztem a szemeibe megijedve.Mintha nem is figyelne rám.Egy pontot néz egyfolytában.Követtem tekintetemmel szemét és megtaláltam azt a pontot ami annyira vizslatott.Köntösbe vagyok ugyebár.Alatt csak egy melltartó és egy bugyi van.A köntös öv része a nagy esemény közben meglazult és a bal oldalamon lecsúszott a vállamról a köntös.Így némi belátást nyert az anyag alá.Abban a pillanatban amikor felnéztem a kulcsontomról - ugyanis azt nézte- tekintete összetalálkozott az övével.Mindössze ebben annyi volt az érdekes,hogy csak pár centire volt a most vérvörössen izzó,szinte lángoló szeme.Úgy képzeljétek el ezt,hogy a szoba résnyire nyitva.Gyér holdfény világítja meg csak a szobát a redőny közei közt beszűrődve.Az ágy támlájának vagyok nekidőlve,Sehun pedig a térdeim között térdepel négykézláb és a szememről a kulcsontomra téved vissza tekintete.
Leheletét nyakamon érzem.Tűzforró és kéjjel teli.
-Nem ..bírom-mormogta rekedtes hangon.Ami azt illetti Sehun egészen az esetem.Sőt az egész EXOból talán ő,meg még Luhan és Chanyeol az akinek a külseje leginkább megfogott először.
-Akarom ...érezni akarom..-hajolt még közelebb kulcsontomhoz és szinte már ajkai súrolták bőrömet. Égetett lehelete.Elkapott a vágy.A feromonok csak úgy keverednek a levegőben szinte tapintani lehet őket.A vágy érezhető a levegőben.Én is elkábultam.Hogy még én mennyire akarom...!Nyögtem magamban egy mélyet.Gyerünk kislány!Mi tudjuk,hogy te is akarod!Szólt rám tudatalattim.Oké azt hiszem most őrültem meg.Engedj neki..ő elfeledteti a sebeidet.Vele nem olyan lesz ,mint ott és akkor.Ő úgy fog veled bánni,hogy azt az estét eltörlöd magadból és már csak ez fog eszedbe jutni.Nyomta tovább okosságait.Nem bírom,beadtam a derekamat.Nem bírom ki nélküle.Kell valaki akire támaszkodhatok.
Meg sem mozdultam,vártam,hogy ajka csókokat leheljenek bőrömre.Először várta a reakciómat,de amint feleszmélt már nekem is esett.Csókokkal hintette szabadon ékeskedő felületemet.Majd lassan felsiklott arcomhoz.De még mielőtt az ajkaimra tapadt volna a szemembe nézett és egy pillanatra a szemem visszaváltott eredetibe.
-Ez nem csak szexuális vágy Rebeka-majd abban a pillanatban,amint ezt kimondta engem valahogy jóleső érzés fogott el ,az ő szeme pedig visszaváltott mélybordóba.
Rátapadt az ajkaimra.Nyelvével utat nyert magának ajkaim közé ,én pedig erőtlenül engedtem fel az őrségemmel és engedtem be számba.Édesen csókolt.Érzékien és talán..nem vagyok benne biztos,de talán szerelmesen.El sem akarta engedni az ajkaimat,de én már nem bírtam.Annyira vágytam rá és annyira vágytam arra,hogy azt az akkor estét elfelejtesse velem,hogy én kezdeményeztem.Benyúltam polója alá és óvatosan végigszántottam hátán körmeimmel.Hangosan felmordult.Ez a hang istenem,már csak a hangja képes gyönyörbe taszítani.Eszeveszettül akartam,már nem bírtam tovább várni.Lekaptam róla pólóját és miközben nadrágjával babráltam ő még mindig nem engedte számat.Érzékien kényeztetett.Miközben nadrágját húztam le róla éreztem dudorodó alfelét.Óvatosan végigsimítottam rajta bokszeren keresztül.Csak egy pillanatig tartott,de mégis úgy érzem elég mély benyomást tettem.Ugyan is ágyékát alfelemhez nyomta.Felhörgött és szinte letépte rólam a köntöst.Majd utána rögtön a melltartómmal babrált közben nyakamat és fülemet csókolgatta.Kiszabadította őket kosarukból és azonnal kézbe vette őket.Hirtelen lekerült róla is meg rólam is az alsónemű,majd egy nyomást éreztem alul.Lassan és vággyal teli tólta belém alfelét (...) {A többit a képzeletetekre hagyom :* }
*Egy és fél óra múlva.Írói szemszög*
Rebeka már bealudt és Sehun mosolyogva teríti rá meztelen testére a takarót.Szerelmet lehet látni szemeiben.Oly áhítattal tekint le a lányra,mintha az egész mindenséget jelentené neki ez az egy személy.Felvett egy bokszert és leindult a konyhába inni valamit.Leért és feleszmélt az estére.Odament és felemelte a képkeretet,majd maga felé fordította.Összeráncolt és szúrós tekintettel szemlélte a képet.Egy olyan kép volt benne,amin Rebeka és Benedek szerepel még régebben.Majdnem a parlamentel szemben a másik oldalon ülnek egy kilátónál egy párkányon.Rebeka a kamerába mosolyog Bende pedig csukott szemmel csókot lehet Rebeka arcára.Ez mind szép és jó lenne,ha nem lenne megcifrázva a kép.Rebeka arca ki volt pingálva.Az egész képet vörös festék nyomok borították cseppenként és elkenve,mintha vér lenne.Rebeka arca is ki volt pingálva.Szemeiből vér folyt arcára is kisebb séülések voltak festve és a teste többi részére is.Egészen élethű volt az egész kép.Sehun lerakta a pultra a képet,majd fejéhez kapott és tenyerébe temette arcát majd lassan megdörzsölte azzal. Feltakarította az üvegszilánkokat ,majd telefonjáért nyúlt és írt egy sms-t.Az sms-ben ez állt:
''Kris,siessetek majd haza.Azt hiszem itt valami tényleg nincs rendjén.
Sehun''
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése