27.rész

Már csütörtök van. Igazság szerint elég jól elvagyok a munkámmal. Ma délutános voltam, és már este 10 óra van. Nemrég ért véget a műszakom a kávézóban. Hogy megvalljam az igazat, elég nehéz napom volt ma. Seungjoonnal és Chanhoval voltam ma beosztva. Chanhoban semmi nehézség nincs, na de Seungjoon… más tészta. Mintha nem is léteznék, vagy ha nagyon muszáj, észrevenni maximum félrelök az útjából. Semmi rossz szót nem mond rám, hozzám sem szól. Lehet ez a hátborzongató benne. Anyáék hívtak, és lekorholtak, hogy nem hívtam őket. Én szabadkozni kezdtem, hogy nem volt időm. Tényleg nem volt, nem tudom őket mindennap felhívni. Napi nyolc órában dolgozok, mellette takarítom a lakást, mert nem tudom, hogy s miként, de amikor lefekszek aludni, még minden tisztes helyén van, viszont amint felkelek, mintha itt lenne az Izrael kontra Palesztina háború. És ez tényleg nem kifogás akar lenni. Minyoungra is időt kell fordítanom, mert különben hiszti rohamot kap.  Igen Minyoung az a lány, aki csak egy délutánt dolgozik a kávézónkban.  Még hétfő délután ismertem meg, amikor megbeszéltük a nap aktuális eseményeit lezárásként. Mint kiderült 26 éves, igen egy csöppet idősebb nálam úgy 8 évvel, de szinte észre sem lehet venni. Szegényke olyan édesen butuska és imádja a médiumos cuccokat, mindent ami ezo és kineziológia. sőt engem is általában kezelni akar napi nyolcszor, mert, hogy mennyire ideges vagyok már. Persze, hogy ideges vagyok. Felbosszantanak egyfolytában. De eldöntöttem, hogy nem fogom mindenki felé az aranyos énemet mutatni. Pedig szerettem volna, úgy kezdeni itt, hogy rendes, jó kislány vagyok és nincs rossz oldalam. Na, nem mintha annyira szerettem volna jóként feltűntetni magamat. Nem vagyok mártír. Egyszerűen, csak azt hittem, hogy ez a kultúra ezt követeli meg. Mert valóban az idősebb körökbe igen, de itt már szó sincs illedelmességről. Vagyis, de. Ha valami bántót mondanak – bár leginkább a lányok- mosolyogva összeszorított fogakkal mondják.  Kapok néha a nem éppen kedves vendégek köréhez tartozó személyektől rasszizmusra hajazó ’’bókokat’’, de nem igazán foglalkozom velük. Eldöntöttem, hogy csak azzal leszek aranyos, aki megérdemli.  Még nem ismerik Rebeka igazi énjét, de tudok én nem éppen felhőtlenül kedves is lenni. Sőt van, hogy az közelebb is áll hozzám. Hisz régen muszáj volt, mert különben teljesen összetörtem volna.
Chanyeolék sem hívtak fel, bár ezen meg sem lepődtem. Krisztiánnal se tudok találkozni, mert elutazott 2 hétre Jeju- szigetre valami szerződés aláírással kapcsolatban. Ráadásul a kondimat sem találtam még meg. Panaszkodok is Krissznek egyfolytában, sok mindenről.  Nem, inkább mindenről.
A kisboltban, ami itt van 10 percre pedig találtam egy hirdetést is még pluszba magamnak. Megpróbálom lefoglalni magamat. Egy családhoz keresnek bébiszittert, aki ha úgy van a házi munkában is besegít. Fel is hívtam őket, hisz alig laknak 15 percre egy másik tömbben. Egy kínai család. Körülbelül 7 éve költöztek ide. Van egy idősebb fiú, aki már 22 éves, de ugye itt a 22 évesek szinte még gyereknek számítanak. Most éli a bulizós korszakát, így nem akarják ráhagyni a lányt. Ja igen, akire vigyázni kell majd az egy édes 1 és fél  éves kislány. Azt mondták kapóra jön, hogy itt lakok a közelben és azonnal jöhetek is, ha most elküldöm e-mailben a fényképes önéletrajzomat.   Szóval így este fél 11 táján gyorsan elküldtem az emailt. Holnap zárva lesz a kávézó, mert… hát igazából nem is tudom mért. Egyszerűen csak ezt mondta a főnök. De pont jó mert, akkor egyből mehetek a kislányra vigyázni. Éppen egy mosást szerettem volna elindítani, amikor megcsörrent a telefonom. Gyorsan áttekertem a gombot 40 fokra, majd benyomtam a gyorsmosás gombot és elindítottam a gépet , majd a telefonom után nyúltam. Elhúztam a kis zöld karikát  ( samsung telefon) és felvettem a  telefont. Nem szóltam bele, mert ismeretlent írt ki, így vártam, hogy beleszóljanak.
- Megvagy- halottam meg egy ismerős hangot a vonalban magyarul, de istenért sem jutott eszembe a hang tulajdonosa.
- Tessék?- kérdeztem vissza
- Megtaláltalak. Megvagy. – éreztem a hangján, hogy mosolyog
- Oké . Ez valami tréfa akar lenni?- kezdett kirázni a  hideg
- Megtaláltalak. Nem tűnhetsz el előlem- hangja reszelősen vágta ketté a csendet.
- Maga beteg. Akkor én most köszönöm ezt az élmény dús beszélgetést, de azt hiszem, letenném.- köhintettem egyet a végén, hogy ne hallja meg az a beteg elméjű, arrogáns, pszichopata , hogy megremegett a hangom és megijedtem.  Próbáltam keménynek tűnni.   Ezután még kétszer csörgött a telefon, amit nem vettem fel. Harmadszorra elegem lett és gondolkodás, meg persze képernyőre pillantás nélkül vettem fel.
- Nem tudom ki maga, de nagyon boldog lennék, ha leakadna rólam és békén hagyna, nagyon nem vicces!- szóltam bele erőteljesebben a telefonba. Meglepettségemre, egy igen illetődött hang szólalt meg a telefon másik végén koreaiul. Na basszus.
- Hah?- kérdezte kicsit érdekesen
- Bocsánat, csak az előbb..haah- váltottam át koreaira és fújtam ki a  levegőt .-  Mindegy, nem lényeges…te..?- először nem ismertem fel a hangját
- Értem. Chanyeol vagyok és egy kérdéssel fordulnék feléd – éreztem a hangján, hogy vigyorog . Olyan egy fafej ez  a srác. Persze jó értelemben. El kellett ezen mosolyodnom.
- Hallgatlak- Mint mondtam, nem leszek édes mindenkivel. Meg amúgy sem ismerem őket még, majd elválik kivel, milyen lesz a viselkedésem.
- Szóóóval..tudod, van Sehun- felhorkantam(igazán nőiesen ,de tényleg!) , de csak kinevetett.
-Ez igazán szép volt- jegyezte meg, mordulásomra célozva
- Képzeld el hogy pukedlizok. Na, mit szeretnél kérdezni?- érdeklődtem
- Szombaton lesz egy buli és szeretnénk meghívni rá. Igazából fiús társaság lenne, és vedelnénk Baekhyun bánatára, mert kibaszta a barátnője egy hete, de eszünkbe jutottál és hát.. érted-  szinte láttam magam előtt, ahogy kínosan vigyorog és a padlót nézve vakargatja a tarkóját. Elkuncogtam magamat ezen feltételezésemen.
- És mi köze ehhez Sehunnak ?-
- Hát nála és a lakótársánál lenne a buli-
- Sehunnál…?-  húztam el a végét
- És a lakótársánál – tette hozzá gyorsan
- Hát nem tudom, meg egyáltalán, hol laknak Sehunék ?-
- Na, igent mondott ?- hallottam meg Baekhyun izgatott hangját a háttérben
- Kussolj már – gondolom rájuk szólt, miközben lefogta a telefont. Hallottam egy kis motoszkálást a háttérben, de abbamaradt. Felsóhajtottam egyet, és megforgattam a szemeimet mosolygás közben.
- Hova menjek?- adtam be a derekamat
- Igent mondasz?- meglepődött, de az örömét nem tudta leplezni. Csak hümmögtem egyet.
- Akkor szombat este fél kilencre gyere a kávézótok elé és ott felveszünk .- megmosolyogtam lelkesedését  .-  Valami baj van ?- váltott halkabb hangra. Gondolom az előbbire céloz.
- Áhh semmiség- ráztam meg fejemet, bár nem láthatta.
- Akkor rendben, majd szombaton. Szia!- halottam, hogy mosolyog
- Pai-pai-
* Másnap reggel.*
Éppen a kádban áztattam magamat, amikor megcsörrent kint a telefonom.
-Majd visszahívom -  hunytam vissza a szemeimet. Aztán eszembe jutott, hogy a  Zhang család azt mondta, hogy csak délelőtt tud felhívni, mert utána ugye már nem lesz elérhető és ugye pont emiatt kéne mennem. Gyorsan felpattantam, viszont azzal a lendülettel, amivel megindultam, borultam is vissza. a kádba. a vízbe. A létező összes tisztálkodási szert, szivacsot, körömkefét, borotvát és miegyebet sikerült magamra borítanom. Fújtattam egyet és a szemembe lógó habos hajtincsemet meglobogtattam ezzel.  Most óvatosan, de nem lassabban indultam meg ki, gyorsan felkaptam egy törcsit és miközben rohantam ki magam köré tekertem.
- Igen, tessék ?-  szóltam bele.
- Áhh, sajnálom valami fontos közben zavartam meg ?- halottam meg Mrs.Zhang mosolygós hangját.
-Ugyan, dehogy -
- Akkor tudnál ma jönni ?- kérdezte meg
- Persze. – bólintottam, bár ő ezt nem láthatta- Hányra menjek..?-
- Hát olyan egy felé, ha persze jó neked és körülbelül  este 11re érnék vissza. -
- Rend-  már szerettem volna válaszolni, de közbeszólt- Tudom-tudom, elég sok idő ez,de muszáj mennünk és tényleg nagyon hálás vagyok- halottam, hogy kicsit kínos neki, hogy ennyi időmet  ’’ el rabolja’’.
- Ugyan- vettem mosolygósra a hangomat- Semmi gond. Akkor egy óra múlva ott vagyok és akkor rendben meg tudjuk beszélni a dolgokat. Viszont hallásra- köszöntem el tőle. Gondoltam jó benyomást keltek és nem túlzom el a dolgokat, csak konzervatívra veszem a figurát.
Beszaladtam a nappaliba és a kinyitott szerkényem előtt megálltam csípőre tett kézzel.
Szemeimmel pásztáztam a ruhásszekrényemben rejlő anyagokat. Megakadtam egy sima egyszerű, hátulsó részén enyhe csipkékkel díszített trikón, de csak a vállánál volt csipkés. Kivettem, egy sima farmernadrágot, aminek az alját felhajtottam a bokámig. Gyorsan megszárítottam a hajamat és hagytam, enyhén hullámosra. Had lógjon. Felvettem egy türkizkék ( olyan kékes zöldes) színű félcipőt ( olyan az alakja mint a vans cipőknek ) és a derekamra kötöttem a farmer dzsekimet hátha ,amikor jövök haza hűvösebb lesz. Elindultam a kínai család otthona felé.
__________________________________________________________________________________
Az ajtójuk előtt álltam. Kíváncsi vagyok milyen a család. Még egyszer elolvastam a család nevét a kis aranyozott táblácskán a  kukucska lyuk alatt, hogy biztos legyek benne, jó helyen járok, majd benyomtam a csengő gombját. Egy magabiztos, és gyönyörű hölgy mosolygott rám. Igaz , már bőven 50 felett volt, de sugárzott belőle az ambiciózusság  .
- Drágám- csapott mosolyba át- De jó, hogy már is itt vagy .- kezdett el beszélni. Kicsit lessokolódtam az ajtóban, de aranyos ez a sürgő forgó, hiperaktív énje. Tuti ilyen kotnyeles fele és feelinges feleség .
Magamban jót kuncogtam ezen,és szót fogadva a beinvitálásnak átléptem a küszöböt.
- Szóval. A férjem általában nincs itthon, mert dolgozik, és csak késő este ér haza. Vagy ha itthon van akkor ugye neked nem kell jönnöd. Szóval nem sűrűn fogtok találkozni. És ezt sajnálom is, mert lehetetlenül egy gyereknek megmaradt öregember.- csóválta meg a fejét mosolyogva lehunyt szemekkel. Látszik már az idő a kapcsolatukon, de még is ..olyan nagy szeretettel beszél róla. Jó érzéssel tölt el, hogy vannak még ilyenek.
- A fiam, hát vele fogsz találkozni, de fene se tudja mikor jön haza. Igazából egy szavam nem lehet rá, mert tényleg…csak ezek az kimaradások csökkenhetnének pár órát. De mindegy is. És itt van a mi kis hercegnőnk.- nyúlt a baba kiságyába.
- Az ő neve Zhang Lei.- olyan szép ez a kislány, soha nem láttam nála gyönyörűbb kisgyereket. Nagyon kómás volt szegényke így anyukája visszatette a kiságyába. Megmutatta hol vannak a gyerek dolgai és magamra is hagyott egy 10 percen belül. Megkért, hogy a konyhában tegyek rendet. Azt mondta könnyű lesz feltalálnom magamat, egyszerű lesz kitalálnom mit hova tegyek. Már egy órája itt vagyok és a kislány nagyon békésen alszik még mindig. Ja mégse, elszóltam magamat…felsírt.
Felpattantam a kanapéról és a kiságyhoz siettem, felvettem az ölembe és ringatni kezdtem.
- Csaknem éhes vagy pajti ?- szóltam hozzá kedves hangon

26.rész

Sehun tekintete amikor mentek ki az ajtón

-Semmi-semmi – legyezgettem magam előtt.
- Csak , olyan dolgot mondtál, ami számomra elég vicces, ha jobban belegondolok .-
- Mármint ?- értetlenkedett tovább. Vettem egy mély levegőt, majd lassan kifújtam.
- Akivel kijöttem, az a fogadott keresztapám, és van felesége. Méghozzá Koreai.-
-És..- kezdett volna bele Luhan nagy vehemenciával a kövi kérdésében, de közbeszóltam, mert sejtettem, hogy mi következik.
-Nem Luhan, még véletlenül sem vagyok férjezett- kacagtam el magamat, mert Luhan igencsak kimutatta, mit érez ezzel a dologgal kapcsolatban.
- AJA!- mondta suttogó hangon, miközben jobb karját kinyújtotta, mancsát ökölbe szorította, majd erőteljesen visszahúzta azt, szorosan a mellkasáig. De elég gyorsan változott a kedélyállapota, mert egyik pillanatról a másikra lefagyott a mosoly az arcáról.
- És a barátod?- kérdezte meg Sehun, de olyan hangnemmel ,hogy konkrétan a testemen lévő összes szőr egyszerre állt fel tőle.
- Nyugi törpe, engem nem érdekel, de te úgy se tudnád normálisan feltenni a kérdést.- Vont vállat és kifejezéstelen tekintetét el is emelte rólam. Hát komolyan mondom, akárhányszor rám néz, vagy csak véletlen felé pillantok, megfagy a vér az ereimben. Ilyen rideg és bunkó emberrel még sohasem találkoztam.
- Brafo kurafi- nézett rá Lulu gúnyos szemekkel. Erre a mondatra egyből összeráncoltam a homlokomat. Hát ez meg milyen nyelv akart lenni ?.
-Na kezdik a szokásos, jó pajti, most megöllek a szavaimmal játékukat.- dőlt hátra Chanyeol mosolyogva,mintha moziban ülve.
-Hogy mit?- nevettem el magamat
-Sehun és Luhan már kisóvodás koruk óta legjobb barátok és van, megvan a maguk féle beszédformájuk egymás iránt. Főleg mióta Sehun ilyen- mosolygott rám Xiumin.
- Amúgy rájöttem valamire – nézett egyenesen a szemeimbe.
-Hmm?- néztem rá tágra nyílt szemmekkel.
-Olyan aranyos vagy. Nekem kellesz otthonra- váltott át gwiyomi fejre.
-Eléggé érdekes megközelítés, de nem is lenne rossz, ha velünk lakna- gondolkodott el Baek
-Ti meg miről beszéltek ?-  nevettem el magamat.- Hát köszönöm Xiumin,de nem vagyok éppen egy könnyen kezelhető háziállat. Sok gondot okoznék és megrágnám a cipőiteket. Szóval nem járnátok jól- vigyorogtam rájuk. Nem fogok fenntakadni , egy ilyen kis semmiségen. Ráadásul jól esik Xiumin szájából hallani, hogy aranyosnak tart.
- El tudnám viselni ezeket az akadályokat- mondta Chanyeol halkan. Kicsit zavarba hozott, szóval úgy tettem , mintha nem hallottam volna meg.
Visszatértünk Luhanék beszélgetéséhez.
-KUSS- szólt oda neki keményen Sehun
- And what if i not-  Hát Lulu..elég gyér az angolod, még inkább a kiejtésed
-Befognád?-
-Nope- El kéne mennie egy angol nyelvi tanfolyamra. Lehet, helyre tudják még hozni.
- Hívjak mentőt, ki mész elé ?- kérdezte meg Sehun full komolyan. Mi már rég szakadtunk az asztal körül.
- Hallod kussoljál már. PentaKill!!-
- Leszarom, ne idegesíts a hülye játékaiddal. Kai is egyfolytában ezt nyomja. Elegem van belőletek.-
- Pedig a LOL az jó, és Kai is jó ember .- válaszolt neki Luhan
- Hát persze, utáltad, mint a szart,csak rájöttél,hogy szeret LOLozni. Idióták vagytok- nézett rá Sehun fapofával.
- Idióta vagy te.- durcázott be Luhan 2 másodpercre
- Beszarok. Tényleg nem tudod befogni tesó?- kérdezte Sehun ingerülten tőle. A többiek csak nevettek a történteken, mondva ’ Ehhez már hozzászoktunk’’.
- Nem, te köcsög .- vágott vissza.
-Inkább nem mondok semmit , mert be fogsz flexelni- tette még hozzá Bambi
-Szerintem is hasznosabb, ha kussolsz- És itt volt a végszó. Mindenki elnevette magát. Szerencse,hogy ezt a jelenetet,csak mi és Seokék látták. Ugyanis kiürült a helyiség, már leglább 10 perce.
-Party killler vagy- nézett rá durcásan Luhan, majd hirtelen felém fordult.
-Sajnálom, hogy ezt látnod kellett- már majdhogynem elkezdett műkönnyezni, de a huncut mosoly bujkált a szája szélén.
-Nincs mit tenni, ha az ember legjobb barátja egy idióta- vonta meg a vállát.
- Mindent értek- mosolyogtam rá
-Rebeka!- kiáltott Seok oda a pult mögül
-Hmm?- fordultam felé
- Vége a szünetednek, gyere mosogatni- nekem mondta, de a szemeivel szinte perzselte Sehun arcát,de a modortalan kisherceg állta a tekintetét. Szúrósan néztek egymás íriszeibe.Felálltam és megigazítottam magamon a köpenyemet és visszavetettem munkahelyi mosolyomat arcomra.
- Más valamit?-  tértem át formális beszédre.
- Tényleg szeretnénk a telefonszámodat- Nem igazán zavartatta őket
-Miért? – néztem Chanyeolra
- Hogy tartani..- kezdett bele Chanie de valaki közbevágott
- Hogy tartani tudjátok a kapcsolatot, ez nem egyértelmű ?-  szinte mesteri fokkal oktatott ki Sehun.
- Azért szeretem, tudni, hogy ki miért és mit szeretne tőlem- néztem a szemeibe. Nem volt olyan jó ötlet. Csak jeget és hidegséget láttam bennük, és a felmérhetetlen gyűlöletet, ami nem tudom miből adódhatott, de teljesen egy embertelen lényt látok magam előtt.
- Talán majd legközelebb.- mondtam Chanyeolnak az előbb elkezdett mondatára.- Itt a számla , ha fizetni szeretnének, akkor kérem, fáradjanak a pulthoz- Siklottam el Sehun beszólásai felett
-Igazán bátor vagy- súgta oda Xiumin kuncogva
-Miért is?- kérdeztem vissza
-Mert figyelmen kívül hagytad Sehunt.- hajolt vissza székébe
- Akkor..- meghajoltam és visszaosontam a pult mögé.
- Valami baj van ?- kérdeztem meg Seokot, mert még mindig igen ingerültem figyelte Taoék társaságát.
- Semmi közöd hozzá,és menj inkább csináld normálisan a munkádat- szólt hozzám eléggé feszült hangon és fordított hátat.
- Semmi közöd hozzá… menj csináld normálisan.. – figuráztam ki Hyungseokot, elváltozatott, gúnyos hangon grimaszokkal.
- Adok én neked olyan normálisát!- Képzeltem el Seok fejét magam előtt és kezdtem ütlegelni a levegőt.
10 perccel később Baekhyun jött oda a pulthoz fizetni.
- 15.000 won lesz. 50.000 wont kaptam.- kezdtem el bepötyögni a pénztárgépbe.
- 35.000 won a  visszajáró- és megejtettem egy halvány mosolyt.
Hirtelen felindulásból megfordítottam a blokkot és ráírtama  hátuljára a telefonszámomat.Beakhyun kezébe nyomtam a kis papírkát és oda mondtam, hogy nézze majd meg a hátulját.
Elindultak ki, én pedig utánuk néztem, az utolsó pillanatban Chanyeol hátra fordult, feltartotta a kezét, amiben a kis blokkot szorongatta, benne az én számommal, majd egy telefont imitáló formát hozott létre két ujjával és megrezegtette azokat a füle mellet. Elmosolyodtam ezen gesztusán, rendkívül szimpatikus és nem mellesleg igen jó adottságokkal rendelkezik..és a fülei..huh. És annyit mosolyog, olyan életvidám. Mellette pedig ott van az a fatuskó, őt is megemlítem, bár nem szívesen.
Látta ez a kis affért köztem és Chanyeol között, majd gúnyos tekintetét az enyémbe fúrta, és amolyan ‘’ Nem is vártam többet’’ tekintettel sújtott és kaptam mellé egy igen érdekes szemkontaktust is.( feljebb látható )
Gondolkodásomból Chanho rántot ki
- Fél óra és végzünk. -
- Ohhh.. rendben..akkor, ha nem gond én hátra mennék mosogatni, ha itt már nem kellek. - néztem rá nagy szemekkel
- Rendben, menj csak,de Seokot kerüld el, nincs jókedvében- kereste szemével az említett személyt.
- Jó, hogy mondod, néztem is, hogy elég érdekesen viselkedik.- néztem én is Hyungseokra
- Hát itt volt ez a társaság.. tudod- vakargatta meg a tarkóját-  Seok és  Chanyeol egyszer összeröffentek. A szöszi miatt. Az a szőke eléggé ittas állapotban volt, talán úgy fél éve lehetett. Seoknak volt egy barátnője, Rian, és kiderült, hogy a csaj csak szédítette.-   érdeklődve néztem Chanho arcát .
- Egyszerre járt , a szőkével és Hyungseokkal is. Egy éjszaka derült ki ,amikor ugyan azon a szórakozó helyen voltak,  és összetalálkoztak. A csaj azt se tudta, mit csináljon. Talált egy jó lehetőséget és elsunnyogott. Seok , csak úgy köpte a szavakat a szőkére és Chanyeol ideges lett, hogy a barátját szidják. A szöszi meg csak állt maga elé nézve. Szerintem összetört benne egy jókora világ- gondolkozott el Chanho a plafonra nézve.
- Chanyeol ingerült lett, és nekirontott Seoknak, de fél perc múlva szétválasztották őket. Ma meg már, ha esetlegesen összetalálkoznak az utcán, csak elmennek egymás mellett. Most nagyon elképedtem.
- Hát ez elég érdekes. Kíváncsi lennék a lányra, hogy volt pofája ehhez- kerekítettem o alakra a számat.
- A legtöbb lánynak van pofája ehhez - Mondta egyenesen a szemembe Chanho.
- A legtöbb lánynak… tudod, nekem nem lenne ehhez pofám. Volt elég részem ilyenben, hogy tudjam milyen az, ha szédítenek. Nem lenne szívem ehhez- hadartam el neki, mert kicsit bosszantott, amit mondott. Fogtam magamat és hátraviharoztam a szekrényemhez, levettem a kötényemet és  visszagondoltam a régi időkre.
* 3 évvel korábban *
-Rebeka?- szólt hozzám mézédes hangon , az akkori életemnek az értelme .
- Hmm?- fordítottam felé fejemet. A kertünkben lévő kis kamra palatetőjén feküdtünk és a gyönyörű, tiszta és csillagokkal teli eget bámultuk.
- Tudod, úgy lennék már idősebb, most rögtön akár- nem nézett rám, továbbra is az eget kémlelte és még erősebben szorított magához ezen a fülledt nyári estén.  Benedek 17 volt, én pedig 15.Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi idősen, akkoriban fog érni engem el az első nagy csalódásom. De ne siessük ennyire el.
- Ha most rögtön felnőtt lehetnél, az azt jelentené, hogy már sok évet éltél, és kevesebb van hátra. Ez nem zavarna?-  felém fordította a fejét és mosolyogva a szemembe nézett.
- Na jó, ez olyan, mint mikor  a számítógépes játékban egy élettel kevesebbje marad az embernek. Egy kicsit idegesítő, de azért még jól lehet szórakozni .- vigyorogta el magát a végére és nyomott egy csókot a homlokomra. Nem gondoltam volna, hogy ez után a gyönyörű este után jön el , a szörnyű fordulópontja az életemnek.

25.rész

Megrántottam a vállamat . Mit érdekeljen?
Éppen fordultam volna meg, hogy elkészítsem a rendelésüket, amikor megláttam egy kezet felemelkedni.
- Még egy szalámis szendvicset is. Kösz !- konkrétan  a vendéglátásban előforduló parasztság határát súroltuk, most ezzel a helyzettel. Még csak rám sem nézve monoton hanggal, mintha valami pincsi lennék parancsol. Ha nem vendég és kiszolgáló félként lennénk, tuti , hogy beleépíteném a fejét a falba, de most egyenlőre nem szeretném, hogy már az első napomon, már a főnökömet kérjék. Ráadásul ez a savanyú képű szőkeség meg sem érné.
-Igenis- sziszegtem fogaim között.
Megfogtam 3 kávés poharat (olyasmik, mint a starbucksos poharak, csak más a mintájuk) és beraktam a gépfejek alá. Hagytam,hogy tegyék a dolgukat és addig nekiálltam a szendvicsnek. Kettévágtam a zsemlét, vékonyan megkentem vajjal, beleraktam a szalámit , sajtot, pirított-hagymát és a majonézt, hisz utólag ideköpte, hogy azt is akar bele. Közben halkan dudorásztam , énekelgettem.
- Vaj , szalámi, sajt - ismételgettem ritmusra, miközben készítettem, ennek a tajparaszt élőlénynek a kajáját. Lefőtt a 3 kávé , rájuk tettem - az amúgy tök multifunkcionális - tetejüket és a már elkészített szendvics mellé csúsztattam őket. Időközben feltaláltam magamat a pult mögött.Nekiláttam a forrócsokinak is . Tetejére tejszínhabot nyomtam és megszórtam fahéjjal. Majd belecsúsztattam egy hosszú nyelű kiskanalat a nagy üvegpohárba, ügyelve a tejszínhab tökéletes formájára. Egy 5 dl-es pohárba vegyesen töltöttem jégkásást és beleszúrtam egy kacsacsőrű Kerry színű szívószálat. Ügyelve , hogy ne olvadjon el , utoljára a fagylaltot készítettem el. Miután végzett a gép  leöntöttem csokiöntettel és ajándékba raktam rá egy cseresznyét is.
Felpakoltam őket a tálcámra.
- Ne vigyem ki én ?- kérdezte mosolyogva Chanho
- Megoldom- mosolyogtam vissza. Szemem Seokra tévedt. Felhúzta felső ajka bal oldalát egy gyönyörűséges grimaszba, majd visszafordult mosogatni . Összeszorított szemekkel kiöltöttem rá a nyelvemet.
-Láttam- ijedtemben megugrottam egy kicsit és elhűlve tátott szájjal néztem Seokra.
- Nem én voltam- És azzal a lendülettel megindultam kiszolgálni a vendégeket.
Az asztalnál ült a három srác akik a pultnál voltak. Plusz még másik 3, egy alacsony és nagyon édi pofijú , egy szőke ,aki hasonlít egy  pandára és egy barna hajú.Megálltam előttük.
- 3 kávé ?- kérdeztem körbe. A szemforgatós szöszi ( még  a pultnál ), az alacsony és Pandi feltették a  kezüket, én pedig letettem eléjük a kért terméket.
- Jégkása?-
- Én - szólt oda a barna hajú, és amikor letettem elé kacsintott egy aprót. Behunytam a szemeimet,aprót ráztam a fejemen és közben enyhén elmosolyodtam.
- Forróc..- végig sem mondtam, de Bambi már szinte az arcomba mászva, árgus tekintettel figyelte a kezemben lévő, meleg , folyékony és csokidarabkás italt. Mintha ez lenne a világ legjobb dolga. Elkuncogtam magamat , majd a kezébe nyomtam.
- Akkor a fagyi gondolom a magáé- mosolyogtam a manóra. Rám villantotta 1000 wattos mosolyát, és megköszönte, hogy elkészítettem neki.
Megfogtam a kis tálat , amin a  szendvics van és egy szalvétával egyetemben a mufurcherceg elé tettem le.
-Egészségükre ! - Meghajoltam. Épphogy elindultam , utánam szólt a szenyó tulajdonosa.
- Minek hajoltál meg ?- Rám se nézett, csak irdatlanul tahó hangon szólított meg, utalva a nemzeti hovatartozásomra. Az elmémben már rég ezt a párbeszédet folytattam le saját magammal-
~ Voltál már megverve? Nem !? Na majd most leszel ! ~ és mint egy mostani ribanc a telefonjáért szétcsapom az illetőt, ha elveszik. Na így fogom megverni... a képzeletemben ( T_T )
Visszafordultam és mosolyt erőltettem magamra.
- Illedelmes szerettem volna lenni magukkal és, ha nem tettem volna, azt is szóvá tenné. Meghajoltam még egyszer, direkt az ő irányába és cinikusan rámosolyogtam.
Újból elindultam , de Chanho termett mellettem.
- Szüneted van- mosolygott rám azzal a cuki visszafogott kisfiús arcával.
- Biztos? Ne cseréljem fel Seokkal? Én még elvagyok, de gondolom neki már pang a  tüdeje.-
- Honnan tudod,hogy dohányzik?- lepődött meg
- Hát halottam  a hangján- már éppen kezdett volna csodálni- Vicceltem- mondtam neki faarccal, miközben a szám egyenesre volt húzva ( ilyesmi) :

-Láttam reggel- kacagtam el magamat , fejét látva.
Az arcáról konkrétan egyből lefagyott a mosoly, helyét
egy tátott szájú, homlokráncolás vette át, amolyan
,, Ez most komoly ?! " kifejezéssel.
Egy kezet éreztem a jobb karomon, ami hátra, egy székre rántott. Megilletődve a kéz tulajdonosára néztem.
- Hát te meg ?- néztem értetlenül Bambira
- Ha már, úgy is szüneted van, akkor nyugodtan leülhetsz beszélgetni, nem ?- nézett rám kissé lekonyult szájszéllel, kérlelő szemekkel és kissé pufi pofival. Olyan édes, mint egy kisfiú, akit addig szorongatnál, még észre nem veszed, hogy szegény gyerek nem kap már levegőt.
Muszáj volt megmosolyognom.Arra jutottam, hogy végül is , nem halok bele, ha leülök kicsit barátkozni.
Befordultam az asztal felé és végignéztem a srácokon. Egytől, egyik kifogástalanul néztek ki. Mintha, egy fotózásról rángatták volna el őket. Kusza, de mégis gondosan beállított hajak, stílusos ruhák , de mégis irdatlanul seszkin ( igen én így írom , kekeke~ ui: bocsi ha valakit zavar ) állnak rajtuk. Egytől, egyig. Még a tahókirály is - a személyiségétől eltekintve- istenien festett.
- Én Chanyeol vagyok- szólalt meg az óriás manó.Majd sorban mentünk a  többiekre.
- Ő itt Tao, Xiumin, Luhan, Baekhyun - a legjobb haverom- és a mi  fapofájú, drága  barátosnénk Sehun.
~ Barátosnénk ?~ kérdeztem meg magamban.Alig bírtam visszafolytani a nevetésemet, így kicsi és halk krahácsoló hangok jöttek ki , de nem volt feltűnő. Hamar uralmam alá hajtottam a helyzetet.
- De ne parázz,nem mindig ilyen unalmas, néha tud viccesen depressziós is lenni- vigyorgott rá, ezen el kellett kuncognom magamat.
- Téged, hogy hívnak? Milyen származású vagy? Hány éves vagy? Hogy- hogy kijöttél Koreába? - és ezekhez hasonló kérdésekkel bombáztak. Hirtelen nem is tudtam melyikre válaszoljak először.
-Öööö.. A nevem Rebeka és Magyar vagyok, 18 éves. A családunk egyik barátjával jöttem ki. - hadartam el egy szusszal.
- Férfi? Ha igen, akkor házas ugye?- érdeklődött egyből Luhan
- Hát ez meg milyen kérdés volt?- nevette ki Xiumin a kis Bambit
- Mindenre fel kell készülni- rántotta meg a vállát
- Már miért kéne neked erre felkészülnöd ?- kérdezte Tao vigyorogva
-Hogy tudjam , hányadán állunk- bólogatott elismerően.
Tao elkezdett  vonyítani,de olyan viccesen, hogy alig bírtam visszatartani a röhögésemet.
- Most mit visítasz ?- kérdezte Luluelkomorodva, tudva, hogy őt nevette ki.
- Már, hogy lenne neked , nála esélyed ? Meg amúgy is , tuti azzal van együtt akivel kijött- motyogta Tao, nevetéstől könnyes szemekkel. Hangosan elnevettem magamat
- Most min nevetsz? Nincs igazam ?- nézett rám ,szája szálán enyhe mosoly bujkált.

24.rész

Song Chanho

Go Songgil

Lee Seungjoon

Park Hyungseok

-Ő itt Park Hyungseok, de nyugodtan hívd csak Seoknak- Rám emelte a tekintetét egy pillanatra elidőzött rajtam,de eléggé érdektelen volt az arckifejezése.~Remek,még több érdektelennel áld meg a sors
- Song Chanho- ő halványan elmosolyodott,egész aranyos, olyan kis világnyomorultja féle személyiség tükröződik le róla , de rendkívül édes pofija van,komolyan ,mintha a középsuliba lennék. Vannak a menők..és van Chanho….bár biztos vagyok benne,hogy ez csak a visszafogott személyiségére igaz, és csak addig , amíg meg nem ismerem jobban ,mert száz ,hogy a lányok epekednek akár csak egy használt zoknijáért is.Bár ez igaz az összes srácra..mármint kinézetügyileg biztosan.
- Go Songgil- komoly mosoly. Oké akkor ő biztos egészen nyugodt, kiegyensúlyozott és félig rideg,de szívet melengető srác.
- És ő itt Lee Seungjoon- biccentett fejével, egy igen markánsan kinéző srác felé. Mindegyikükön volt tetoválás, de ő..Ő vitte a pálmát. Egész bal karja , mind a fel,- és alkarja tele van összefüggő tetoválással. Imádon a tetkókat,sőt a tetkós férfiak a zsánereim és még ázsiaiak is…phuuu. Kalandoztam el egy másodpercre. Persze azonnal meg kellet törni a dédelgetett álmom. Konkrétan rám vágott egy grimaszt. Jó ha te így, akkor én is. Odacsaptam neki egy grimaszt,mire furcsállva rám tekintett.
- Rendben, most, hogy ilyen szép módon megismerkedtetek – célzott Yoshin előbbi pofaváltásunkra. -  Nézzétek, meg az új munkarend beosztást. – Fogalmam sem volt,hogy az ilyet ők hova tűzik ki, de a drágalátos főnők uram  óvatosan egy mágneses tábla felé bökött a fejével. Eltátogtam egy köszönömöt és megindultam a tábla felé. Igazából, mind a négyen beálltak elém, hogy megnézzék és szerény termetem miatt, nem igen láttam túl sokat. Nem vagyok egy félénk lélek, szóval szerintem nekikezdek a programom megtudakolásának.
- Arrébb mozdulnátok, csak egy percre?- kérdeztem tetetett mufurcsággal. Had higgyék csak azt, hogy nehezen vagyok kezelhető. Pedig általában amúgy könnyen közös hullámhosszra tudok kerülni másokkal. Csak pislogtak nagyokat, majd arrébb álltak. Egyedül csak Seungjoon és Seok maradt a táblánál és néztek egyenesen rám. Mi ez? Valami bunkósági combo ?
- Megköszönném, ha pár métert.. mondjuk , úgy négyet messzebb vonulnátok a táblától .- néztem fel rájuk.
- Miért?-  tartott velem szemkontaktust Seok
- Mit miért ?- kérdeztem vissza szintén kapcsolatot tartva. Nem fogom elkapni a tekintetemet. Úgy gondolom , hogy az aki először elkapja a szemeit , az veszít először, mindegy miről legyen szó. És én nem akarok veszíteni. Félre nézett, majd visszatekintett rám .
- Miért jöttél ide?-
- Dolgozni ?!  Szerintem mondjuk ez egyértelmű-
- Nem, nem erre gondoltam- rázta meg a fejét.-  Tizen akárhány  évesen, hogy jutottál arra, hogy ki gyere, ide, hozzánk ?-
- Csak egy évre jöttem ki. És úgy gondolom, hogy ez az én dolgom.- Hangommal éreztettem, hogy a beszélgetést itt kívánom lezárni. Vette az adást, az arckifejezéséből nem azt vettem le , hogy ezzel a válasszal megelégedne,de tulajdonképpen nem is foglalkoztat. Seungjoon nem igazán szeretett volna odébb ballagni, de úgy döntöttem tudomást sem veszek róla. Közelebb álltam a táblához és megnéztem, hogy vagyok beosztva. Ma, vagyis hétfőn Seokkal és Chanhoval vagyok beosztva délelőttre.
- Rebeka ,egy 15 perc és kezdetek. Mi most megyünk, minden mást a srácok elmondanak- intett egyet nekünk Yoshin és kiment a többiekkel,minket magunkra hagyva Seokkal és Chanhoval.
Egy ideig csak dőlöngéltem a lábamon előre, hátra, de megelégeltem.
- Akkor, mit szoktatok ilyenkor csinálni, míg el nem indul a műszak? Vagy egyáltalán, hogy mennek itt a dolgok?- érdeklődtem. Na hát igen Hyungseok nem igen akart kommunikációs kapcsolatba lépni velem, szóval csak Chanhora hagyatkozhatok. Észre is vette, hogy neki kéne bevezetnie a Coffee’s Prince rejtelmeibe. Megköszörülte a torkát.
-  Elmondom az alapokat, szerintem ennél többet felesleges elmondanom, majd megtapasztalod a többit.- bólintott… szerintem saját magának.
- Szóval, itt van a kötényünk.- nyomott kezembe,egy barna és bézs színben váltakozó ruhadarabot , aminek az elejére, a mellkasi részére feketével rá volt hímezve a kávézó neve.
- Munka közben ezt viseled, és össze is kéne fognod majd a hajadat .- Na igen, első látásra azt hinné az ember, hogy egy visszahúzódó  srác, de szerintem meg fog gyűlni a bajom, ezzel a négyessel.
- A beosztás úgy van délelőtt, hogy reggel nyolckor kezdünk, és háromkor végzünk. Közben vannak szünetek, de csak egy személynek, hogy a másik kettő napra készen szolgálatára álljon az összes érkező, itt lézengő, és távozó vendégnek.- végig, csak bólogattam. Ezek igazán ésszerű szabályok. Nem gondolom, hogy szürreálisak lennének a kérések.
- Ilyen gépeken dolgoztál már?- érdeklődött mosollyal az arcán. Úgy érzem, hogy édes a mosolya, de nagyon egy sunyi , persze jó értelemben,  ember van e mögött a mosoly mögött. Bólintottam.
Régebben is dolgoztam már kávézóban, persze azok nem voltak ennyire felszerelve.
- Akkor azt hiszem, ennyi a többit majd megtapasztalod.- Felvettem a köténykémet,összefogtam a hajamat és kezet mostam. 2 perc és kezdünk.  ~ Jöttem, láttam és győzni fogok..vagy is remélem  ~
Már  11 óra és egész jól megy az egész,elég sok vendégünk van. A kiszolgáló pult mögött állok és kicsit el vagyok kalandozva, így nem vettem észre, hogy már állnak előttem és kérni szeretnének.
Felpillantottam, és két rendkívül helyes pofit láttam meg. Tátva maradt a szám. Egy magas vörös hajú manó fülű, egy alacsonyabb oldalt felnyírt szőke unott arcú és egy barna hajú bambi szemű srác álltak előttem.
- Jó napot!  Felvehetem a rendelésüket?- szabályszerűen elkántáltam a szöveget mosolyogva.
- 3 sima kávé, egy forró csoki , egy jégkása és egy csokis fagyi csoki öntettel lesz a rendelésünk- mutatta meg gyönyörű szép fogsorát a manó- Kérünk még valamit?- fordult a mellette álló két srác felé.
- Igen!- tette fel a mancsát a bambi szemű. Úristen olyan , mint egy kisfiú, nagyon édes.
-  Na, mit kérsz Luhan ?- mosolygott rá a vöröske.
-  A hölgy telefonszámát- nézett rám kiskutya szemekkel.  A szőke hajú csak megforgatta a szemeit és el is vonult tőlünk. Először tágra nyíltak a szemeim, de aztán elnevettem magamat.
-  Ember, ne legyél már ilyen nyálas- nevette el magát a titokzatosan magas és mindig mosolygó manó.
-  Sajnálom, de gyerekekkel nem foglalkozok- mondtam oda neki mosolyogva. -  És ezzel a kiskutyaszemekkel menj az ötéves kislányokhoz, náluk tuti nagy sikered lesz. -  Kacsintottam rá és dobtam oda neki egy cukorkát, mint az öreg nénik a kisgyerekeknek. A vörös elnevette magát, majd hátba veregette barátját, aki felfújt arccal a cukorkát vizslatta, majd rám emelte tekintetét.
- Ez nagyon csúnya volt – nézett rám mosolyogva bambi
- Igazán sajnálom- tetettem szomorúságot
- Segíthetek még valamiben?- kérdezte éllel a hangjában Seok tőlük, miközben csípőjével kicsit odébb lökött a pult mögött feltűnés mentesen .  A  vörös óriás kicsit visszább vett a mosolyából , és csak annyit mondott, hogy nem köszönöm.
- Akkor várjanak az asztaluknál, ha kész a rendelésük, azonnal kivisszük- ezzel szinte rájuk parancsolt, hogy üljenek le a helyükre. Hát ez meg… ?