29.rész

- Mehetünk is nem? - vigyorgott rám az óriásmanó.
- eung~ - bólintottam mosolyogva- Tao egyből mellém csapódott és belém is karolt.
- Sehunék nem laknak messze a kávézótól, kábé 5 perc, mondjuk, ha ilyen tempóban haladunk lesz az 30 is. - sandított rám, sunyi vigyorral Chanyeol.
~ Csipkelődünk – csipkelődünk? ~
- Bocs. Rövid lábak, nincs mit tenni- tártam szét a karomat, már amennyire a vállamon pihenő szütyő engedi, sőt még lesandítottam a lábaimra is, hogy fokozzam őszinteségemet.
- Sajnálatos módon ez már majdnem a max sebesség. – rántottam meg a táskát tartó testrészeimet.
- Szólok a többieknek, hogy pirkadatkor érkezünk- nevetett tovább. Szerintem abban a hitben él, hogy ezeket fel fogom tőle venni, de nem vagyok ilyen.
- Lehet, jobban járnánk- sóhajtottam fel színpadiasan. Tao elkezdett kuncogni mellettem és nem sajnálta használni a különböző szavakat Chanyeol lekicsinyítésére.
________________________________________________________________________________
 Seoul egyik kertes házas részéhez értünk. Nem is tudtam, hogy ilyen közel van a kertváros.
Egy tágas, kívül fehér házat pillantottam meg, amikor Chanyeolék megálltak és az épületre pillantottak, rögtön utánuk én is. Mahagóni berakások, motívumok díszítették sok helyen, különböző mintákként. Az ajtók, az ablakok.. szerintem többet érnek, mint az életemben eddig akármilyen tárgy.
Az ablakok fa keretesek voltak és az üveget aranyszínűre festett műanyag lécek keresztezték. A szegély kézzel belefaragott díszekkel volt tele, de csak ízlésesen. Az ajtó hatalmas és üveg. Szintén fakeretes, aranyléces. A belátást világosbarna rattan redőnyök akadályozták meg. Elől csak egy kis füves rész van, de az is el van kerítve. Biztos vagyok benne, hogy a udvar többi része a ház mögött helyezkedik el.
~ Olyan ismerős ez a hely~
Már a térkő elején lépkedtünk, amikor egy bokor erős csörgedezésére lettem figyelmes. A hang irányába fordultam és meghökkenve vettem tudomásul, hogy itt van szembe az erdő és eddig észre sem vettem.
- Megvagy! – halottam egy rekedtes iszonyúan halk hangot a berek irányából. A hideg végigfutott a gerincemen.
- Te …Chanyeol- szóltam oda neki halkan, ezzel megzavarva igen érdekes beszélgetésüket.
- Hmm?- fordult vissza mosolyogva, de azonnal le is fagyott az arca.
- Ti nem hallottatok valamit?- emeltem meg a jobb kezem a fejem mellé, mutatóujjammal hátra irányítva tekintetüket. Chanyeol nem feltűnően, de mintha szaglászni kezdett volna. Lassan Tao felé fordult és egy magabiztos és komoly tekintettel, szinte szavak nélkül utasította tettre őt .
- Vidd be Rebekát. Szólj Sehunnak és Suhonak. Jöjjenek ki. -
~ Ki az a Suho?~ Mielőtt Tao karon ragadott és beráncigált volna maga után, Chanie még egy nyugtató mosolyt intézett felém, de láttam a feszültséget a szemében. A szőke egyed bevonszolt maga után és még mielőtt beértünk volna a többiekhez két személy felé bökött, majd az ajtóra. A másik kettő egyből megindult.
Az egyik Sehun volt, aki gunyoros fejjel suhant el mellettem, a másik pedig biztos Suho volt. Egyáltalán nem volt ismerős, de nagyon szimpatikus volt és egyből egy magabiztos mosollyal jutalmazott találkozásunk alkalmával, majd sietős léptekkel követte az előbb kiviharzott fiút.
Ahogy Taot követtem végig az előszobán dejavu kerített hatalmába
- Mintha jártam volna már itt- suttogtam magam elé
- Tessék? – fordította hátra fejét, hogy meglessen. Csak legyintettem. Beértünk a nappaliba ahol kábé. 10-en ültek a földön, kanapén, puffokon. Ki elterülve,félig ülve és volt egy magas srác aki guggolt (??) a kanapén és kezeit lefelé lóbálta a föld felé.
~ Egyik rosszabb, mint a másik~ Néztem körbe és figyeltem meg az arcokat. Igazából egytől egyig mind nagyon jóképű, de valahogy nem bizalom gerjesztőek. Mintha valami maffia bandából akasztották volna néhányukat. Továbbvezettem a szememet a lógatós srácon és a szemeim vagy 3xára tágultak.
- TE??- kiáltottam fel ,közben ujjal mutogattam.
Csak megemelte  az egyik szemöldökét és meglóbálta maga előtt a bontatlan- nem mellesleg tőlem kapott- Sojus üveget.
- Hah- képedtem el. -  Boldog vagy azzal az üveggel?-
- Nagyon is- csillogtatott meg egy hamiskás mosolyt
- A nagy szívem. – vágtam gúnyos grimaszba a fejemet.
- Na látod- csapta össze a tenyerét- Hála a „ nagy szívednek”- ujjaival idézőjelet mutogatott a levegőbe.
- Nem jöttem üres kézzel. Nagyon köszönöm, de tényleg - mosolygott először összeszorított ajkakkal, majd azt merő gúny vette át.
- Khmm- köszörülte meg valaki a torkát- Bemutatnád a barátnődet nekünk is Myungsoo?-
~ Myungsoo? Érdekes. Valahogy illik hozzá ez a név~
- Persze. Mrs. Nagyszívű királylány- tartotta felém tenyerét bemutatás gyanánt.
- Inkább kezdj el gyorsan borostásodni, mielőtt elkönyvelnek 10 évesnek- szúrtam oda, összehúzott szemekkel.
- Uhh ..ez csúnya volt- röhögte el először magát Baekhyun
- Ő itt Rebeka..a VENDÉGÜNK- emelte ki az utolsó szót eléggé nyomatékosan Baekie.
Enyhén meghajoltam előttük. Csak, hogy megmutassam, tisztelettudó is tudok lenni. Szinte mindenki köszönt, csak a Sojus srác fordított nekünk hátat műdurcizva. Éppen, hogy elkezdtek visszaköszönni, inteni, bólintani, a három kint maradt srác jött be feszülten.
-Yongguk! Hívd fel Youngjaeéket és üzend nekik, hogy most azonnal készítsék elő a házat. -
 Csak kapkodtam a fejemet jobbra, balra. Hatalmas lett a sürgésforgás. Chanyeol, amint kiadta az utasításokat a többieknek azonnal odajött hozzám. Összeráncolt szemöldökkel néztem fel arcára. Enyhe 34 centi különbség.
- Tudom, most nem értesz semmit, de út közben mindent elmagyarázok, addig is- kezdett el keresni valakit a tekintetével.
- Sehun!- kiáltott oda neki. Faarccal sétált oda hozzánk. Ő nem sietett annyira. Chanyeol csak megrázta a fejét, mintha enyhe fintorait nem vette volna észre.
- Tudom, hogy itt a motorod, vidd el Rebekát és szedjetek össze neki cuccokat. -
- Mi?- kerekedtek el szemei, de azonnal visszaváltott gúnyos pofára
- Biztos , hogy nem. -
- Sehun- váltott Chanyeol hangja fenyegetőbe.
- De..- próbált visszakozni a gúnygép, de belátta,  hogy ezt most nem  ússza meg .
- Jó, rendben .- köpte oda a szavakat
- HAHÓÓÓ- kiáltottam közéjük, mire Sehun megforgatta szemeit és a plafont fürkészte, addig Chanie rám nézett.
- Figyelj, ezt most tényleg nem tudom elmondani, de megígérem, hogy odafele mindent elmagyarázok- csak úgy szaladtak a szavak a szájából. Látszólag nagyon sietett.
- Hé, ácsi-ácsi. Hova felé? És mi ez az egész? Alig ismerlek titeket, dehogy megyek én veletek sehová. - - Óh, fogd már be, és gyere- ragadott karon Sehun.
- Te állat, ez fáj! Eressz!- üvöltöztem vele, miközben kifelé rángatott. Kiértünk egy garázsba és annyi időt, se hagyott, hogy körülnézzek. Azonnal a fejemre nyomott egy bukósisakot, majd ő is felvett egyet. Reakciómat semmibe véve kihajtotta a motor-bakokat és szinte minden kisebb megerőltetés nélkül feldobott a motor hátsó ülésére. Felpattant ő is és mielőtt lehintáztatta volna a motorkitámasztóról a járművet hátrafordította a fejét és az út előtt utoljára hozzám szólt.
- Ne, merj hozzám érni! Hátul kapaszkodj! Gondolom felfogtad- fordult vissza. ~ Ennél flegmább embert nem baszott még a világ én mondom.~ A sisak mögött grimaszolva és nyelvet nyujtogatva utánoztam, amikor hirtelen nyomást éreztem és már csak arra lettem figyelmes, hogy az úton repesztünk. Nem kellett 10 percnél tovább utaznunk, hisz nem lakok olyan messze, gyalog kb 20-25 second. Leszálltam a gépről és se szó, se beszéd, Sehun felkaron ragadott- nem mellesleg, irtó erősen, tuti nyoma marad.. ahjj~ - és elkezdett befelé cibálni, a kulcsot kivette a kezemből és kinyitotta a lakásomat ,bement és elkezdett körbe forogni és nézelődni.
Most van itt először, de pofátlanságát nem palástolva kezd el kutakodni a szekrényeimben.
-  Hé, mit csinálsz? –ordítottam rá.
- Kuss, és fogd ezt!- dobta kezembe az utazótáskámat, amit most bányászott elő az egyik kétajtósból. Azt tettem, amit kért, eléggé tekintélyt parancsoló volt a hangja. De nem hagyhattam szó nélkül.
- Te mégis mi a francot képzelsz magadról?- mintha meg se halotta volna,úgy engedte el füle mellett felszólalkozó mondatomat.
Kihúzta a fehérneműs szekrényem fiókját és gondolkodás nélkül rántotta tovább, majd borította tartalmát a hatalmas táskába. Tátott szájjal figyeltem a jelenetet. Már értelmét se láttam, hogy közbeszóljak. Szinte ugyanezt tette többi ruhadarabjaimmal is. Benyúlt a szekrényekbe és felkarolta a ruháim egy részét és szintúgy begyűrte őket korábban beleborított fehérneműim mellé. Elindult a lakásban és megkereste a fürdőszobát. Még mindig hang nélkül, de követtem.
Megtalálta a sminkes neszesszeremet és a kenceficék mellé bedobálta az izzadság gátlómat, néhány borotvát a kisszekrényből. A fogkefémet, fésűmet, néhány csatomat és hajgumimat, két darab krémemet, amit a csap szélén talált. Kissé körbenézett majd észbekapottan bólintott. Két doboz tampont és 2 csomag betétet fogott a kezébe és indult ki. Nem is tagadhatnám mennyire zavarba jöttem.
- Még is mit csinálsz?- kérdeztem halkan mögötte osonva, miközben ő a hálómból gyűjtötte be a telefonom töltőjét és a fülhallgatómat.
- Megmentelek- jelentette ki könnyedén
- Tessék?- hökkentem meg, de figyelmen kívül hagyott. Minden összegyűjtött holmit fogott és belegyömöszölt a sport tasiba.
- Minden szükséges dolgod nálad van?- gondolkodás nélkül bólintottam. 
Csuklón ragadott és erőszakosan kirángatott a lakásomból. Éppen kezemet akartam kifordítani markából, amikor kattant a zár és ezután esélyem sem volt a szabadulásra. Irtó gyorsan szedte a lépcsőfokokat, a második fordulóban már a tüdőm darabkáit kezdtem el kiköpködni.
- Hova szaladunk ennyire?- kérdeztem akadozott lélegzetvételekkel.
- Nem hallod?-
- Mi..- elhallgattam . Szirénák sikító, fület tépő hangjára lettem figyelmes.
- Biztos valami nagydolog történt valahol. Attól még nekünk nem kell szaladnunk-
- Ja, persze...az a nagydolog mi vagyunk- csapta hozzám szavait és reakciómat meg sem várva , már a motor hátsó ülésén találtam magamat. A táska vállpántját a legkisebbre húzta és féloldalasan feladta rám. Mindezt hihetetlen gyorsasággal tette meg. A bukósisakot, először az én, majd a saját fejére húzta rá. Hátul kapaszkodtam, de elég nehézkesen ment. Minden izmom megfeszült a motoron maradásért. Annyira padlógázzal mentünk, hogy szerintem, ha elengedném, a fogantyúkat azonnal lerepülnék. Láttam, ahogy Sehun háta megfeszül, majd kifújja az immáron 10 másodperce benntartott levegőjét. Hátranyúlt, majd karomat megfogva, előrevezette végtagomat, hogy karoljam át a derekát. A másik kezem önkéntesen nyúlt az előbb említett tag másik fele után.