20.rész *+16-18*

Lenézett a földön heverő képkeretre és az üvegszilánkokra.Szemével követte az üvegek törött darabjait.Szeme lassan lábam felé siklott.Meglátta a lábamból kiáramló vért.Egy helyben álltam Sehun karjai között, talpamban üvegszilánkokkal , magam alatt pedig  egy tócsa vér ami elakadhatatlanul áramlik ki talpamból .Kikerekedtek a szemei is nagyokat nyelt.Az arcom felé vezette szemeit.Engem nézett,de mégsem az arcomat látta.Lefagyott és,mintha csak lejátszódott volna valami benne.Hirtelen csend telepedett ránk.Csak az ő hangos és akadozott lélegzetét hallottam.Megijedtem,hisz eddig mindig magabiztosnak láttam,most viszont,mintha apránként összeomlana.Hát persze!Ő csak félig farkas..a másik fele...Most még is mi a francot csináljak?!
-Figyelj -szóltam hozzá halkan.Úgy tűnt feleszmélt és rám emelte tekintetét ,már úgy istenigazából.Nem szólt egy szót sem.Várta,hogy folytassam.Szeme színe vörösen izzott.Megijesztet ez a Sehun.
-Szerintem jobb lenne,ha most arrébb mennél.Ezt majd én elintézem...-próbáltam magamat is meggyőzni.Ugyanis a portré képe  beleégett az emlékezetembe.Fel-felvillanva hoz ismét hátborzongató félelemet rám.Elengedte karjaimat.Megpróbáltam hátrálni egy lépést,de amint megmozdítottam egy kicsit is a lábamat a talpamat éles fájdalom kerítette hatalmába.Összeszorítottam szemeimet és fogaimat.Sehun szeme visszaváltott eredetibe egy pillanat alatt és utánam kapott.
-Ne aggódj,vissza tudom fogni magamat.Nem foglak bántani..tudod egy félvér még lehet normális-szúrt oda.Még mindig haragszik amiatt,hogy megkérdeztem,hogy akkor ő mi is?De hát ebben mi megsértődni való van?Nem értem.
Nyelt egyet majd,óvatosan és lassan átcsúsztatta karját hátamon ás karjaim alatt,majd lassan becsúsztatta kezét combjaim alá és még nagyobb óvatossággal emelt meg.Kivitt  a nappaliba és lerakott a kanapéra.
-Maradj nyugton és meg ne mozdulj!-parancsolt rám erélyes hangon.Kiment az előszobába,majd egy fél perc múlva egy elsősegélydobozzal a kezében tért vissza.
-Feküdj el,a lábad legyen az ajtó irányába.-mondta-Oké,most csússz lejjebb és tedd ki a lábadat a karfára.-odahúzott magának egy széket ,leült rá és az ölébe vette a kötszerekkel teli dobozt.
-Lehet,hogy nagyon fog fájni,de bírd ki.Összesen 12 szilánk ágyazódott bele a lábaidba.A balba 7 a jobba pedig 5.Ki kell szednem őket.-nézett át lábaim felett rám.Csak hümmögtem rá.
-Oké akkor lássuk csak..-fogott a kezébe egy orvosi csipesz félét .Igazából nekem pont olyan volt mint egy szimpla szemöldökcsipesz,de ez biztos valami atom steril,az állam ajánlotta orvosi csipesz.Ráfogott az egyik szilánkra vele.Csípő fájdalom nyilallt belém.Halkan és fájdalmasan felnyögtem.Megemeltem fejemet és a koncentráló arcát fürkésztem.Patakokban folyt a verejték az arca oldalán és a homlokán.Szeme a vörös és a barna szín között ingázott.Biztosan brutálisan fájdalmas lehet visszafognia magát,miközben a vérem éppen a kezei közt...
Már az utolsó szilánknál tart.Tényleg tudom,egyesével számoltam a sikeresen kiszedett darabkákat.Kihúzta az utolsót is.
-Na most ez baromira fog csípni,de viseld el.-mondta egyszerűen és csak úgy lazán ráöntött a lábamra valami kenceficét.Na igen de egy szóval sem mondta,hogy az színtiszta desztillált etil-alkohol(etanol).
Na igen a nőies lányok ilyenkor halkan felsikoltanának....Maradjunk annyiban,hogy én csak ''visszafogottan'' felordítottam.
-Ez finom és nőies volt-mondta nevetve
-Jó próbáljuk ki rajtad is,meglátjuk mennyire leszel finom és nőies-borult el az agyam az égető fájdalommal és válaszoltam a kelleténél is ingerültebben.
-Hidd el...tudom milyen,szóval ezt hagyjuk csak-komorult el.Megszeppentem.Jó hagyjuk.Gondoltam magamban,neki meg nem mondtam egy szót sem.Kezeibe fogta először bal,majd jobb lábamat és gondosan bekötözte őket.Ha ilyenek történnek velük,biztos egyfolytában vannak fájdalmaik...milyen lehet,így élni?Odaállt elém.
-Mit szeretnél?-néztem rá a kanapén fetrengve.Nem válaszolt.Egyszerűen felkapott a karjaiba.
-Ya!Tudok a saját lábaimon is járni!-vágtam hozzá.Hirtelen megállt.
-Szeretnéd kipróbálni?-nézett rám semmitmondó arccal.Belegondoltam és talán ez nem is olyan jó ötlet.
-Felejtsd el amit mondta.Jobb ha ma már,nem foglalkozol azzal amit mondok,a feszültség beszél belőlem.- felértünk,de meglepettségemre nem az én szobám irányába indultunk.Bementünk a szobájába és letett az ágyra.
-Hát most meg mi van?-pillantottam fel rá meglepődve,tágra nyílt szemekkel.
-A szobád.-
-Igen, van szobám.Mi is a probléma itt?-
-Mi lenne,ha egy kicsit visszavennél?- emelte meg hangját
-Bocs-hajtottam le a fejemet-Folytasd-néztem fel ismét rá
-Szóval-kezdett bele megint.-Tudtam,hogy valami furcsa illatot éreztem,amikor hazajöttünk Kínából,de csak azt hittem Xiumin vett valami új parfümöt magának,hogy lenyűgözzön téged-elkuncogtam magamat.Igen ez talán tényleg Xiuminra vallana.-De nem ő volt az.Bementem a szobádba és alaposabban körbenéztem.Be voltál poloskázva és kamerázva.Ezek nagyon fejlett ketyerék,mi a francot akarhatnak tőled?Nem elég,hogy a lidércek rád szálltak,már az emberek között is vannak mániákus követőid úgy látom.-elgondolkoztam.Hát persze!Ez csak Benedek lehet.
-Nem,ami azt illeti,ez Benedek lesz..-halkultam el.
-Benedek?..Az a Benedek?-kerekedett ki a szeme
-Valószínűsítem.Az apja egy műszakicikkekel foglalkozó céget vezet.És ő is konyít valamit a high-tech cuccok világához.Ráadásul lent az a portré.Most már az is bizonyos ,hogy azt is ő küldte.De honnan a f*szból tudja,ő,hogy én itt vagyok?!-estem pánikba.Utálom,félek tőle,gyűlölöm,nem akarom.Nem akarom,hogy megint látnom kelljen.
-Hé hé nyugii-jött közelebb és ült le velem szemben az ágyra.Én fent ültem a párnáknál  ő pedig az ágy közebén törökülésben.
-Ő egy pszichopata...nem tudod mire képes-néztem a szemeibe megijedve.Mintha nem is figyelne rám.Egy pontot néz egyfolytában.Követtem tekintetemmel szemét és megtaláltam azt a pontot ami annyira vizslatott.Köntösbe vagyok ugyebár.Alatt csak egy melltartó és egy bugyi van.A köntös öv része a nagy esemény közben meglazult és a bal oldalamon lecsúszott a vállamról a köntös.Így némi belátást nyert az anyag alá.Abban a pillanatban amikor felnéztem a kulcsontomról - ugyanis azt nézte- tekintete összetalálkozott az övével.Mindössze ebben annyi volt az érdekes,hogy csak pár centire volt a most vérvörössen izzó,szinte lángoló szeme.Úgy képzeljétek el ezt,hogy a szoba résnyire nyitva.Gyér holdfény világítja meg csak a  szobát a redőny közei közt beszűrődve.Az ágy támlájának vagyok nekidőlve,Sehun pedig a térdeim között térdepel négykézláb és a szememről a kulcsontomra téved vissza tekintete.
Leheletét nyakamon érzem.Tűzforró és kéjjel teli.
-Nem ..bírom-mormogta rekedtes hangon.Ami azt illetti Sehun egészen az esetem.Sőt az egész EXOból talán ő,meg még Luhan és Chanyeol az akinek a külseje leginkább megfogott először.
-Akarom ...érezni akarom..-hajolt még közelebb kulcsontomhoz és szinte már ajkai súrolták bőrömet. Égetett lehelete.Elkapott a vágy.A feromonok csak úgy keverednek a levegőben szinte tapintani lehet őket.A vágy érezhető a levegőben.Én is elkábultam.Hogy még én mennyire akarom...!Nyögtem magamban  egy mélyet.Gyerünk kislány!Mi tudjuk,hogy te is akarod!Szólt rám tudatalattim.Oké azt hiszem most őrültem meg.Engedj neki..ő elfeledteti a sebeidet.Vele nem olyan lesz ,mint ott és akkor.Ő úgy fog veled bánni,hogy azt az estét eltörlöd magadból és már csak ez fog eszedbe jutni.Nyomta tovább okosságait.Nem bírom,beadtam a derekamat.Nem bírom ki nélküle.Kell valaki akire támaszkodhatok.
Meg sem mozdultam,vártam,hogy ajka csókokat leheljenek bőrömre.Először várta a reakciómat,de amint feleszmélt már nekem is esett.Csókokkal hintette szabadon ékeskedő felületemet.Majd lassan felsiklott arcomhoz.De még mielőtt az ajkaimra tapadt volna a szemembe nézett és egy pillanatra a szemem visszaváltott eredetibe.
-Ez nem csak szexuális vágy Rebeka-majd abban a pillanatban,amint ezt kimondta engem valahogy jóleső érzés fogott el ,az ő szeme pedig visszaváltott mélybordóba.
Rátapadt az ajkaimra.Nyelvével utat nyert magának ajkaim közé ,én pedig erőtlenül engedtem fel az őrségemmel és engedtem be számba.Édesen csókolt.Érzékien és talán..nem vagyok benne biztos,de talán szerelmesen.El sem akarta engedni az ajkaimat,de én már nem bírtam.Annyira vágytam rá és annyira vágytam arra,hogy azt az akkor estét elfelejtesse velem,hogy én kezdeményeztem.Benyúltam polója alá és óvatosan végigszántottam hátán körmeimmel.Hangosan felmordult.Ez a hang istenem,már csak a hangja képes gyönyörbe taszítani.Eszeveszettül akartam,már nem bírtam tovább várni.Lekaptam róla pólóját és miközben nadrágjával babráltam ő még mindig nem engedte számat.Érzékien kényeztetett.Miközben nadrágját húztam le róla éreztem dudorodó alfelét.Óvatosan végigsimítottam rajta bokszeren keresztül.Csak egy pillanatig tartott,de mégis úgy érzem elég mély benyomást tettem.Ugyan is ágyékát alfelemhez nyomta.Felhörgött és szinte letépte rólam a köntöst.Majd utána rögtön a melltartómmal babrált közben nyakamat és fülemet csókolgatta.Kiszabadította őket kosarukból és azonnal kézbe vette őket.Hirtelen lekerült róla is meg rólam is az alsónemű,majd egy nyomást éreztem alul.Lassan és vággyal teli tólta belém alfelét (...) {A többit a képzeletetekre hagyom :* }
*Egy és fél óra múlva.Írói szemszög*
Rebeka már bealudt és Sehun mosolyogva teríti rá meztelen testére a takarót.Szerelmet lehet látni szemeiben.Oly áhítattal tekint le a lányra,mintha az egész mindenséget jelentené neki ez az egy személy.Felvett egy bokszert és leindult a konyhába inni valamit.Leért és feleszmélt az estére.Odament és felemelte a képkeretet,majd maga felé fordította.Összeráncolt és szúrós tekintettel szemlélte a képet.Egy olyan kép volt benne,amin Rebeka és Benedek szerepel még régebben.Majdnem a  parlamentel szemben a másik oldalon ülnek egy kilátónál egy párkányon.Rebeka a kamerába mosolyog Bende pedig csukott szemmel csókot lehet Rebeka arcára.Ez mind szép és jó lenne,ha nem lenne megcifrázva a kép.Rebeka arca ki volt pingálva.Az egész képet vörös festék nyomok borították cseppenként és elkenve,mintha vér lenne.Rebeka arca is ki volt pingálva.Szemeiből vér folyt arcára is kisebb séülések voltak festve és a teste többi részére is.Egészen élethű volt az egész kép.Sehun lerakta a pultra a képet,majd fejéhez kapott és tenyerébe temette arcát majd lassan megdörzsölte azzal. Feltakarította az üvegszilánkokat  ,majd telefonjáért nyúlt és írt egy sms-t.Az sms-ben ez állt:
''Kris,siessetek majd haza.Azt hiszem itt valami tényleg nincs rendjén.
Sehun''

19.rész

-Mi?Akkor most,ő...hova is tartozik valójában?-kérdeztem meg halkan.
-Sehova.-mondta rideg hangon Sehun,miközben felült a kanapén.Meghallotta volna? De hisz az előbb még ott pihent.Tekintettem le a magamban említett helyre.
-Az..-próbáltam volna magyarázkodni,bár fogalmam sincs miért akartam ennyire görcsösen kimagyarázni magamat.Suho közbeszólt,gondolom oldani akarta a hangulatot.
-Rebeka ,ha nem gond akkor beszólunk a főnöknek,hogy most egy darabig nem fogsz dolgozni,és velünk megjelenni.-
-De hát,mit fog szólni?És , miért is.?-gondolkodtam el.
-Ne aggódj ,ő majd megérti-mosolygott rám Lay
-Nézz már magadra!Tiszta heg vagy.Így akarnál megjelenni akárhol is?!-nézett rám hideg,szúrós pillantással Sehun.Nem is törődve azzal,hogyan is nézek rá,fogta magát és egy szó nélkül elindult felfelé a lépcsőn,gondolom a szobája felé.Nem mutatta,még egy hangot sem adott ki.De biztos iszonyúan fájt neki,minden egyes mozdulat.Hát úgy néz ki a meglepettségi sokk eddig tartott,ugyanis felszisszentem.
Minden egyes sebben  elkezdtem elkezdtem érezni az égető, idegtépő fájdalmat.
-Jól vagy ?- kapott kezem felé Chen.Erőltetett mosollyal az arcomon  óvatosan bólintottam.Megbántottam Sehunt. Most,hogyan békítsem ki?
-Mit szólnál,ha te is felmennél pihenni?-kérdezte tőlem,aggódva Suho.
-Lehet,jobban járok-hajoltam a fejemmel egy aprót.
-Akkor elmegyünk beszélünk a főnökkel-szegezte a mondat első felét nekem.-Chanyeol!-fordult felé Suho-Te maradj itt és ápold le a sebeit.Tennünk kell valamit.Kit tudja mikorra gyógyulnak be a  hegei.-bólintott.-Amíg Chen felkíséri Rebit addig beszéljétek meg Layyel mi lenne a legalkalmasabb.-
-Rebeka-fordult felém Lay-Sajnálom,de valamiért az erőm...nem nagyon akar működni nálad-Vakargatta a tarkóját kínosan és kerülte a tekintetemet.
-Ugyan-mosolyodtam el,már amennyire az arcomon lévő sebek engedték-Már így is bőven elég amit értem tesztek-hajoltam meg.Chen kicsit megrántotta a karomat óvatosan,ezzel jelezve,hogy induljunk meg felfelé.Elindultunk,de a lépcső alján megtorpantam.Sehun állt a tetejénél.
-Szóljatok már ,hogy egy darabig én is itthon fogok hikomatot játszani.A többit intézettek el kérlek..(értek ez alatt: fotózást,show-műsorokat,találkozókat*nélküle*)-mondta hidegen,miközben engem nézett kifejezéstelen arccal.
-Bahhh..-rázott ki a  hideg-Komolyan...hidegebb,mint Kris-fordítottam el a fejemet jobbra és mondtam nagyon halkan,felháborodott hangon magamnak.
-Mi?-kérdezte furán Chen
-Semmi-semmi-legyeztem meg unottan a kezeimet-Menjünk!-mondtam,miközben láttam,hogy Sehun durcásan visszavonaglik a szobájába.Aissh..komolyan..rosszabb,mint egy hisztis tyúk.Azért annyira nem voltam gonosz,csak meglepett inkább. Már fél testemmel bent voltam az ajtómon,de Chen megfogta óvatosan a  csuklómat,és marasztalt.Értetlenül fordultam vissza.
-Ne aggódj miatta.És ne is vedd komolyan.Közülünk ő a hiszti királya,napod kérdése és normális lesz megint-mosolyodott el.Napok kérdése?Hahh..napok kérdése?!Én nem érek rá.Nincs kedvem vele rosszban lenni.Oké akkor ez lesz...valahogyan kibékítem!Igen! Acha-Acha Rebeka!Hwaiting!
Csak mosolyogva,hajoltam egy aprót a fejemmel és bementem a szobámba.
-Aish!Teljesen kiütve érzem magamat!-kaptam fejemhez-Le kéne pihennem?-Úristen!Mi a franc?Ne..csak azt ne mond,hogy már magamban is beszélek???!Kaptam fejemhez és borzoltam össze a hajamat.Komolyan ebben a házban megőrülök.Szerintem ezt az egészet csak beképzelem magamnak és tuti mindjárt felkelek az álomból és ott fogok tartani,hogy a töri tz közben aludtam,be és üvöltözve ébredek mega  felénél,hogy: Ne Sehun!Kérlek ne haraguuuuudj! ( T_T )
-Ami azt illeti,nem.Én nem az a típus vagyok aki könyörögne.Inkább megpróbálok kedveskedni,hogy magától változzon meg.-gondolkoztam el megint hangosan.Tényleg ennyire hülye lennék?Tuti megütöttem a fejemet is elég szépen.. Átöltöztem pizsomába.
Ásítva nyújtózkodtam egyet és azzal a  lendülettel be is dőltem az ágyba.El is nyomott az álom.Hulla voltam.
Arra ébredtem,hogy valami langyos,nedves és ráadásul büdös dolgot simítanak a sípcsontom felett elhelyezkedő bőrömhöz.Kicsit meglepődtem,de erő nem volt megmozdulni.Csak a fejemet emeltem meg,hogy körbekémlelhessek ki ez a merész ember..öhh vagy vámpír..vagy farkas..ahh mindegy valami ilyesmi.Körbenéztem és egy edényt véltem felfedezni benne rejtegetve a bűzölgő gyógynövényes oldattal,és Chanyeolt láttam meg kezében egy konyharuhával. Chanyeol szorosan összeráncolt csukott szemekkel és elfordított fejjel végezte el a gyakorlatot.Elkuncogtam magamat a látványon.Rám kapta a tekintetét.
-Ez..ez nem az aminek látszik-kezdett el vörösödő fejjel magyarázkodni
-Ne aggódj-vágtam szavába-Tudom,hogy csak segíteni akarsz.Semmi rossz szándékot nem képzeltem mögé-mosolyodtam el és vetettem vissza fejemet a puha pánrák közé.
-Igen!Pontosan-csapot tenyerébe,amolyan ,,nyert ügyem van "fejjel .Persze tudom,hogy tényleg nem akart semmit sem.Ahhoz,már túl jól kiismertem,hogy tudjam mikor jön úgy zavarba,hogy valami rosszat is csinált mellé.-A fej elfordítás pedig...nem miattad,inkább miattam-fordította el a fejét.
-Micsoda?-kérdeztem érdeklődve
-Telihold lesz-nyelt egy nagyot.Szinte saját magamon éreztem nyelésének pillanatát.
-Mit értesz telihold alatt?- néztem rá érdeklődve ,összehúzott szemekkel.Nem válaszolt,helyette inkább belemártotta az anyagot a gyógynövény áradatba és kezdte el óvatosan beborogatni vele ,sebekkel teli combomat.(Rövid nadrág a pizsi alja ). Felhúzta a z orrát és grimaszt vágott.Hát persze!Ez nekem is orrfacsaróan büdös.Akkor ő ,így az ezerszer jobb farkas szaglásával mit élhet át?Szegény..
-Figyelj!Meg tudom csinálni én is....-nyúltam keze után,hogy kivegyem belőle az anyagot.
-Hagyd csak!Rám lettél bízva,szóval neked semmi közös ahhoz ,hogy mit csinálok-vágott pökhendi fejet.
-Mármint nekem?-döbbentem le-Az én testemről van szó-vágtam a fejéhez
-Jó az részletkérdés-gondolkozott el a plafon felé emelve tekintetét.
-Ja hát persze.Igazad van..Idióta vagy..-röhögtem el a végét.Csak egy 1000 wattosat kaptam (mosoly)
-Most pedig dőlj hátra,kényelmesedj el..és érezd törődésemet-vigyorodott el megint.Imádom a mosolyát.Mindig boldog.Emiatt nekem is mosolyogni van kedvem.Hihetetlen egy ember.
Alig egy perce kezdhette el a leápolásomat,amikor egy morajlást ,majd hangos morgást,vicsorgáshoz hasonló hangot halottunk meg. Lehajtotta a fejét és becsukta szemeit.Sóhajtott egyet,majd felnyitotta pilláit,már a vele szemben lévő fal felé.
-Úgy látszik,valakinek nem tetszik,hogy hozzád merek érni-mondta a szememre kapva a tekintetét.
-Mi?-kérdeztem kábultan.Ugyanis 1, megremegtem attól az elszánt pillantástól 2, borzongást ébreszt bennem ez a mély hang 3,Éppen egy rohadt helyes pasi ápolja le a testemet.
Valljuk be.Chanyeol kik*rt jó pasi,remek hanggal és testi adottságokkal.Elkezdett bizseregni a bal kisujjam.A fonál lenne?Képedtem el .Lehet,hogy....mindegyikükre így reagálnék?
-Chanyeol!-hallottam meg Kris hangját felordítani a földszintről.Yeol vágott egy grimaszt,majd egy igazán meglepő tettet hajtott végre..Lassan közel hajolt arcomhoz,lehunyta a szemét és lágy csókot lehelt homlokom közepére.Annyira meglepődtem,hogy még becsukni sem volt időm a szememet,perzse..nehogy véletlenül is olyan lehessen mint a filmekben.Rám villantotta azt a tipikus Chanyeol vigyort és már lent is volt a földszinten.
Mint kiderült,a srácoknak el kell utazniuk egy hétre Kínába.Sehun marad velem (automatikusan,hiszen ő is le van amortizálva),nehogy még egyszer megtörténjen ilyesmi és én pont rosszkor legyek rossz helyen.
*Este,a többiek már elmentek*
Erőt vettem magamon és felvettem a köntösömet,majd megindultam ki a szobámból.Előbb halottam,hogy kibattyogott a szobájából az a  bizonyos személy és lement az alsó szintre.Levonszoltam magamat a lépcsőn.Na ezt úgy képzeljétek el,mintha egy nagy dagadt puding borult volna lassan le a lépcsőn.Fokról fokra,fejről,lábra.
Becsoszogtam a konyhába egy pohár vízért.Éppen csöngettek.Nem kerítettem nagy figyelmet ennek.Tudtam,hogy az a bizonyos személy úgy is megy és ajtót nyit.Meg is történt.A konyhapultnak dőlve figyeltem,ahogy kinyitja az ajtót és átvesz egy csomagot.Aláírta a papírt és azzal a  lendülettel rácsapta a  szállítóra az ajtót és megindul felém.A kezembe nyomta a csomagot.
-Ez..neked-rám se nézett csak odadobta a kezembe.
-Nekem?-képedtem el-Kitől?-fordultam felé
-Honnan kéne tudnom?-vágott flegma fejet-Amúgy nincs is rajta...-enyhült meg.Ahha,most megvagy!Megnézted,hogy ki küldhette. Bement a nappaliba és lehuppant a kanapéra tv-t nézni.
Leraktam a  pultra a csomagot és mellé a poharat.Kicsomagoltam.Egy fekete képkeret volt benne,fejjel lefelé fordítva.Mit sem sejtve kezembe vettem a portrét és magam felé fordítottam.Hatalmasat sikoltottam és ijedtségemben eldobtam a képet a földre,annak üvege betört.Eközben kicsit hátraléptem,ennek következtében levertem a poharat a földre..és ahogy aprót léptem hátra beletapostam a temérdek üvegszilánkba és ismét felsikoltottam,de most  a fájdalomtól. Sehun,a semmiből egy másodperc alatt ott termett mellettem és már két keze között fogta felkarjaimat.Le voltam sokkolva,de nem a  fájdalomtól,sokkal inkább a félelemtől,ami a kép láttán hatalmába kerített.
-Mi az?-kérdezte aggódva Sehun.Látva,hogy nem válaszolok,már egy ideje rám ordított .-Azt kérdeztem,mi történt???!-
-O-ott....-mutattam alig hallható hangon a képkeret irányába...

18.rész

Az íze..miért ilyen?Ennek szabadna ilyennek lennie?Annyira édes és sós egyben.Szinte a a fellegekbe repít.Egy ember vérének az izé..ilyen nem lehetne számunkra.-Gondolta magában Chanyeol
Elkezdte szétválasztani a mérget és a lány vérét.Megpróbálta minél gyorsabban kitísztínani a lány vörösen izzó éltető elemét a mérgező nedűtől.Sietni kellett mert úgy érezte,ha tovább időzik a lány csuklójában,nem bírja visszafogni magát,felviszi az egyik szobába és szétszaggatja(ez alatt értem a ruha szétszaggatását akár...gondoljatok arra amire akartok * most az író nagyon buján kacsintott és kineveti saját magát.Igen kicsit beteg a story író.Ez van * ). Végzett és nehezen,de elvált ajkaival a a kéjes testrészről.És,most hogy így belegondolt,undorodva törölte le a szája szélén csurgó vörös csíkot.Hogy lehetett ez ennyire... jó?
-Chanyeol...milyen..milyen az íze?-kérdezte rekedt hangon Baekhyun
-Az íze?...Elmondhatatlan-suttogta el a végét.
*Rebeka szemszög*
 Kicsit szédülve ugyan,de kezdek észhez térni bódult állapotomból.Grimaszolni akartam,hogy még is,miképpen lehet ilyet álmodni,de egy szúrós érzés kerített hatalmába.Felszisszentem és az arcomhoz kaptam.Éreztem,hogy sebhelyek vannak az arcomon.Mit sem törődve a körülöttem ülő férfiakkal felpattantam és az előszobai tükörhöz szaladtam. Végignéztem magamon.Ruháim szanaszét szaggatva  a testemen és a szinte az egész bőrfelületemet sebek borítják.Kezdtem összerakni magamban mindent. Fehér szoba,vörös fonál,12 férfi,vörös szemek,fogak,üvegajtó,szilánkok,fények,támadás,vámpírok...és.és...farkasok.Úristen!-Kaptam a szám elé.Ez lehetetlen,ilyen nincs.Eddig észre se vettem,hogy áll valaki mögöttem.Köhintett egyet és a tükör képében láttam meg.
-Ez az egész-fordultam vele szemben.-Tao..mégis mi ez az egész ?-kérdeztem tőle könnyezve.Megijedtem .Igen megijedtem,de nem attól amik,sokkal inkább attól,hogy itt kell őket hagynom ,mert megtudtam a  titkukat.Nem mondott semmit sem csak magához rántott és szorosan ölelt.Kiszakadt belőlem minden feszültség.Fogalmam sem volt miért sírok.Csak sírtam.Már nem éreztem a testi sebek fájdalmát.Csak a  sajgó szívemet éreztem.Megpróbált beindulni velem a nappaliba,de nem mozdultam.Olyan volt,mintha odaszögelték volna a lábamat a padlóhoz.És valljuk be úgy is éreztem.Úgy hasított belém az a felismerés,hogy akár,most ,itt elveszíthetem ezeket  a bolondokat.Olyan érzés volt,mintha tényleg szöget ütöttek volna a testembe.Tao felkapott és a kezében bevitt a nappaliba,majd leült a kanapéra az éppen éledező Sehun mellé és ölében hagyta,hadd áztassa könnyem tovább szép fehér ingét.Ami a sminkemtől inkább már feketés árnyalatban pompázott helyenként.Nem tudtam mást,mint csak szipogni és mind két kezemmel szememet törölni.Nem is..inkább dörzsölni.Nem tudtam állj-t  parancsolni hulló könnyeimnek.
Csak csendben figyeltek és hallgatták ostobának és gyerekesnek tűnő sírásom.Igen,biztosan annak tűnhet külső szemlélőnek.De mi 13-an így,hogy össze köt minket ez a bizonyos fonál.Mind tudjuk miért sírok most.
-Ne félj nem kell elmenned-szólalt meg hosszú idő után Kris halkan.Könnyes szemeimmel felpillantottam rá.
-Ah?-
-Itt maradhatsz.Ha boldogulni tudsz velünk.Ha nem ijesztünk el...-mondta Luhan szomorúan térdelve,a  földet bámulva .Odamentem hozzá és remegve ,szipogva bár,de arcát kezembe vettem és magam felé emeltem.
-Elég volt!Ezt most felejtsük el.Erről a napról ne beszéljünk többet.És folytassuk úgy,mintha mindig is tudtam volna mindenről- mosolyogtam rá és próbáltam vissza fogni utolsó könnyzuhatagomat.Ezután olyan történt ami teljesen ledöbbentett és mondhatjuk meg is ijesztett . Luhan arcán 2 könnycsepp gördült le.Ujjaimmal azonnal letöröltem őket ,mielőtt még arcélén végződhettek volna.
-Na..mi a baj?-kérdeztem félve
-Én csak....félek ,ha velünk maradsz..elveszthetjük a fejünk felett az irányítást és akármi rossz dolgot tehetünk veled akaratod ellenére,mint anno Bende...nem akarom,hogy megutálj...mármint minket.-nézett egyenesen a szemembe.Hát ha én azt le tudnám írni milyen érzés volt látni az érzelmeket abban a gyönyörűen igéző aranybarna szemekben. Felfoghatatlan szomorúságot láttam bennük és óvást,féltést,aggódást,másrészt vágyat és...talán érzelmeket.Megijesztett ,hogy egy szembe még is hogyan lehet ennyi mindent belesűríteni.
-Én bízok bennetek érted?És ha akármi ilyen is történne- csuktam be a szememet egy percre- Nem haragudnék és megoldanánk a dolgokat.-emeltem felém ismét arcát.
-Nem érted,hogy bajod eshet?!-ordított rám,de a vége elhalkult.Nem vagy ijesztő.Számomra nem vagytok ijesztőek.
-Nem félek tőletek.-Úgy hiszem kellőképpen meglepődött azon az elszántságon amit a szememben láthatott.
-Még úgy sem,hogy akár mikor leteperhetünk és a vágyunk miatt akár meg is hallhatsz?Hogy Chenék nem biztos,hogy visszatudják magukat fogni és az utolsó csepp véredet is kiszívják,mi pedig szanaszét marcangolunk...Még így se?- kérdezte engem fürkészve Kai az egyik falnak dőlve.
-Hmm.Még így se- bólintottam rá nézve.
-Renben- szólalt meg Kris.-De ha itt maradsz velünk,tudnod kell,ki hova tartozik.Csak bólogattam és leültem a még ápolandó Sehun mellé. Békésen szuszogott.Pihent,de mintha még is mindent halott volna ami eddig elhangzott.
-Szóval.12en vagyunk-csak bólintottam-6 farkas van a mi 'falkánkban'.Lay,Tao,Kai,Chanyeol, és az ő falkájuknak a vezére..az utolsó nemesi klán leszármazottja..Luhan.Ő a vezérük a farkasi körökben.Vagyunk mi vámpírok-megint csak bólinottam.Bár az előbb elképedtem,hogy Luhan igazából milyen menő is. ~Aishh..Rebeka,hogy tudsz ilyen helyzetben ezeken gondolkozni.Inkább figyelj oda!~Veszekedtem képzeletben önmagammal és még el is képzeltem,ahogyan kupán ütöm magamat.De mintha az előbb kevesebbet mondott volna...
-7en vagyunk.Suho,D.O,Xiumin,Baekhyun,,Chen és én a vámpírok vezetője..Kris..bár nem mintha nem tudnád a nevem..-csapott homlokára grimaszolva amolyan..'Na ezt most jól elszúrtam megint' fejjel.
De mintha megint kihagyott volna valamit..és miaz hogy 7 és 6.Az már 13...
-Mintha mindkét helyről kihagytál volna valakit..és mi az,hogy 13?-kérdeztem meg gyanakodva.Aztán eszembe jutott..mi van Sehunnal?
-Áhh ,ja igen Kris kifelejtette ezt a részt-köszörülte meg a torkát Xiumin-Noona! Van köztünk is egy amolyan 'fekete bárány '.Nem rosszindulatból hanem tényleg más ,mint mi.-
-Sehun lenne az ?-kérdeztem Sehunra  nézve pihenő arcára.
-Tudod...az ő szülei-kezdett bele Kyungsoo.-Az anyja vámpír,az apja farkas.Szinte lehetetlen egy ilyen kapcsolat,nem hogy még egy csemete belőle...És még is.Itt van közöttünk.Hatalmas ereje van,csak ezt ő még nem tudja.A farkas ösztönei erősebben fent állnak benne,mint a vámpír,de idővel egyensúlyba lesznek és csak tőle fog majd függeni,hogy hatalmas erejét jóra,vagy esetleg pusztításra használja majd fel.Ezért féltünk még téged igazán..-fejezte be Luhan D.O mondatát
-Mi?-

17.rész

-Ráadásul emberrel szexuális téren még minimálisan sem érintkezhetünk.Hegeket és egyéb gondokat idézhet elő.-egyből Sehun szájára kaptam a tekintetemet.-Bár egy régi közmondás úgy tartja,hogy ,ha összeköt a vörös fonál egy emberrel akkor minden gát szakad és az ellentétek alább hagynak.Nem tudom ,hogyan fejezzem ki magamat,hogy ne legyen ennél kínosabb a helyzet....talán...Oké ,akkor mondom úgy ,hogy ha egy farkas vagy vámpír nemi aktust akar elkövetni egy emberrel,szinte képtelenség.Még ha az ember is szeretné...Egy farkas jelen esetben Luhanék egy másodperc alatt szét tépnének ,ha elvesztenék az eszüket,ami ebben a  helyzetben eléggé valószínű lenne.És ez vonatkozik  ránk is vámpírokra-mondta Kris végig a szemembe nézve.Azt se tudom ,mit mondjak.Mit szoktak ilyenkor mondani?Ez vicces,ilyen helyzet még csak nem is fordulhat elő..nem?Aiissh..
-Ez...ez tényleg mind igaz?-néztem fel én is szemeibe.-És,mit értesz az 'ebben  a helyzetben' alatt?-végig remegett a hangom,nem akarom elhinni.
-A vérednek el sem tudod képzelni milyen csábító illata van,eddig is alig tudtuk megállni,hogy ne vegyél észre semmit sem  és,hogy ne essünk hibába és szívjuk ki minden csepp véredet-láttam ,ahogy belegondol és elborzasztott,hogy nekik ez csak élvezet lenne.-Viszont,hogy itt vagy gyengít minket,hogy nem ihatunk belőled...vágyunk utánad...fel sem tudod fogni ,milyen érzés,hogy türtőztetni kell magadat..A farkasok számára pedig olyan feromonokat bocsátasz ki,hogy az érzékeik megőrülnek.Ezért akart megtámadni Sehun a 'fehér-szobában'. Nem bírta visszafogni magát..-Sehun..Sehun lett volna az a  fehér farkas..?Le kell nyugodnom,ez biztos csak egy vicc.Csak meg akarnak szívatni.
-Ezt ti sem gondoljátok komolyan ugye?-néztem körbe rajtuk.-Csak vicceltek..ugye?-el akartam hinni azt amit mondok,de az egész olyan valóságos,mégis ,hogy lehetne hazugság? Mielőtt még válaszolhattak volna,éles fájdalmat éreztem egész testem bőrfelületén.  Éreztem,hogy több helyről tűzforró anyag folyik végig testemen.A velünk szemben lévő (a tv mellett ) teraszra kivezető üvegajtó ránk..sokkal inkább rám tört.Ruháimat átvágva helyenként,bőrömet támadták az éles szilánkok.Az arcom ,a karjaim,a lábaim,a felsőtestem..mindenhol ...vágások vannak.Belőlük testem egyik fő része csurog ki .Éreztem,hogy mind a 12 megfeszül körülöttem.6an egy irányzott helyre figyeltek a lakásban.Elsötétült minden és egy narancssárgás foltot véltem felfedezni.Nem is törődtem addig az éppen vörösen izzó másik 6 szempárral ők mind engem néztek.Alig bírták visszafogni magukat.De tőlük nem féltem,sokkal inkább attól a fénytől ami fülsüketítően visított,és vészesen közelített felém.Hirtelen egy hatalmas állatot véltem felfedezni magam előtt.Fogalmam sincs ki volt az.A bundája szürkés színű volt.Eszméletlen gyönyörű volt és az illata is,nem egy állathoz hasonlítható,inkább egy sekszisten (írói megjegyzés: tudom,hogy nem seksznek kell írni,de nekem egy fura szokásom,hogy így írom.Ha valakit zavar akkor nyugodtan szóljon átírom,csak én ehhez vagyok hozzászokva^^ ) illatát hordozta magában.5 másik társa mellettünk~mintha vízválasztól lennénk~szaladt a színes árny irányába. Az előttem álló farkas hátranézett rám szemeivel.Egyből felismertem..a szemeiből egyből felismertem.Biztatóan a szemembe nézett azokkal az érzelmekkel átitatott szemeivel.Majd olyan erővel lökte el mancsaival magát a talajtól,hogy egy kisebb lökést éreztem magamon.Valami megragadta a karomat és elkezdte marcangolni.Éles fájdalom tört bal karomba.Fel sem bírtam fogni,hogy mi történt ez alatt az 5 perc alatt. Hogy 5 perce még egy szavukat se hittem,most meg már éppen a bal karomat cincálják.
Odanéztem ,de egy hasonló árnyat véltem felfedezni,de ez lilás volt.Nem tudtam szabadulni.Nem eresztett tépte karomat én pedig a fájdalomtól az ájulás határának peremén  álltam. Valkai átkarolt hátulról.Neki nyomta mellkasát hátamnak és olyan erősen szorított ,hogy majdnem megfulladtam.
-Ne haragudj ránk,de ez fájni fog-halottam meg Chen hangját suttogva a fülembe.Ennél jobban?4en ráfogtak arra a lényre és erősen elkezdték tépni ki belőlem.Bár már homályosan láttam,de annyit még érzékeltem,ahogyan kitépik belőlem ezt a szörnyeteget és átadják Krisnek,aki erőfeszítések híján elpusztítja.
És egy fájdalmas vonyítást.Majd minden elsötétült.
*Srácok szemszöge*
-Láttátok ti is..?-kérdezte kifáradva és elhűlve Kyungsoo.Mindegyikük ki volt fáradva.Kivéve 2 embert.Luhan és Kris,rajtuk az látszódik,mintha az előbbi csata meg sem történt volna.
-Látta...látta ő is a lidérceket,ha minimálisan is,de látta őket-mondta megdermedt arckifejezéssel az arcán Suho- Ilyen nincsen.Tegnap látta Luhan szemében a változást ,ma a vörös fonál,most pedig már látja a lidérceket..ilyen tényleg nem lehet.-Suho mondatának végén Kris megköszörülte a torkát,de Lay közbe szólt.
-Gyerekek..nem akarok senkit megijeszteni...de nem gyógyulnak be a sebei.Akármit csinálok...még egy picit sem forrnak össze.-mondta ijedten Lay
-Sehunnak?-lepődött meg Tao
-Nem..Rebekának.A sebei..még a  vérzés sem áll el.-
Baekhyunon feküdt Rebeka.Pontosabban a feje Baekhyun ölében volt.
-Ez azért van,mert nem egy átlagos lány-mondta Kris.Mindenki rá figyelt.-Nem láttok már korábban is?-fehér fény volt körülötte a videóban is,múltkor a konyhában is és még a fehér szobában az ő fehérsége sokkal fényesebb és vakítóbb volt.Nem jöttem még rá miért és hogyan,de ahogy minket vonz,úgy a többi misztikus lányt is.Csak mi nem bántani akarjuk,hanem megóvni.És ami a vérzést illeti.Még 6 évvel ezelőtt olvastam egy könyvet,amiben egy hasonló lény van leírva,de nem emberként.Túl sokat nem tudtak akkor kideríteni róla,csak annyit,hogy ha ez a lény megsebesül egy támadás által,nem lehet elállítani a vérzését,csak egy módon.-itt elhallgatott egy kicsit.Mindenki szemfülesen nézett rá.-Csak,ha kiszívják a mérgét a vérén és a sebein keresztül.-mindenki elhallgatott
-És ezt mégis..hogyan csináljuk?Mi undorodunk az emberi vértől és ti..így is alig tudjátok visszafogni magatokat.Jó te Kris igen,de ha  közelébe mennél és megízlelnéd biztos,hogy ott se menne minden zökkenő mentesen-gondolkodott el Xiumin
-Én...én megteszem!-Szólalt fel Chanyeol
-Mi?-nézett rá mindenki
-Nem hagyhato,nem hagyhatjuk,hogy meghalljon.Nem engedem neki ,hogy meghalljon!Én még...-
-Vágysz utána....-suttogta maga elé Luhan- Hidd el én  is..sőt mindenki,még Kris is-ezt már magának mondta,úgy,hogy senki ne hallja.Chanyeol csak bólintott.Elindult a lány felé,de valaki megfogta a kezét,szintén a  kanapéról,ahol Rebeka is feküdt.A korábban említett vonyításra...Az Sehun hangja volt.Kiszabadult a kezeik közül a másik lidérc és nekiindult Rebekának.Már majdnem elérte Rebekát a lidérc ,de a legfiatalabb tag,a legfiatalabb farkas~akiben még sok titok rejtőzik~ az utolsó pillanatban beugrott elé,ezzel elnyelve a támadást és magát a lidércet is.Szóval....Sehun megfogta Chanyeol karját és halk nyögdécselő hangon szólt hozzá.
-Ha emiatt bármilyen módon is kötődni fog hozzád...esküszöm,hogy szétverlek-mondta Sehun,de még hozzátette a végére fájdalmas mosollyal azt ,hogy 'Hyung'.Chanyeol csak mosolyogva bólintott és már ott is volt a lány előtt.Letérdelt és megfogta Rebeka csuklóját.Ékes seb tátongott rajta ,amiből patakokban csurgott ki a vér.Azt szemlélte jó ideig.Majd egy hirtelen rántással ajkaihoz emelte a lány csuklóját és beleharapott a kezébe a seb körül.Lassan elkezdte szívni.Azt hitte borzalmas lesz,hisz nem szerette az emberi vért,de ez valahogyan máshogy éritette...
Chanyeol gondolatai: Ez..mégis hogyan ?